Végül július 24.-én este 10 körül indultam haza. Útközben Pescaraban felkaptam két raklapot. (Szívesség önmagamnak.) Huszonötödikén este 11-re értem haza. Útközben amikor fáradt vagyok alszom pár órát a kocsiban. Jobban szeretek így menni, mint szállodában alvás, majd két napig napi 8-10 órát vezetni. Egy ilyen út során kb 5-6 órát alszom a kocsiban, elosztva három alkalomra. Így végül jobb mentális állapotban vezetem le az utat, mint más felosztásban. Anno a kognitív tudományi tanszéken az emberi emlékezet tárgy sokat adott ahhoz, hogy ezt a módszert használjam. Az úgynevezett mikroalvások amiket kb 200km-enként beiktatok és a nagyobb pihenők összességében azt eredményezik, hogy kb kipihenten érkezem meg 24 óra autózás után. Szóval szerda este megérkeztem, csütörtökön és pénteken bevásároltam a hiányzó dolgaimat, majd szombaton felpakoltam mindent egy vé osztályba. Fullon volt. Ha pakoltam volna még bele, akkor már én nem tudtam volna beülni. Ez abból a szempontból nagy szívás volt, hogy nem tudtam fekve aludni csak olyan félig meddig támaszkodva, mert az anyósülés is televolt vállig. Még szombat délután elindultam Nagykovácsiból Leccébe, mert a család a szerda délelőtti géppel jött utánam. Nekem szerdáig le kellett mennem Leccébe, felhordani mindet, szerelni még egy csomót, majd elmenni Bariba a családomért. Így is lett, abszolváltam a feladatot, de megint nagyon kimerültem. A lakásomtól a repülőtér 175 km egy irányba, így maga az elugrok a családért a repülőtérre laza 350 km.
Feleségem és gyermekeim ekkor (augusztus 1.) látták a lakást először. Nem volt nehéz beleszeretniük, mert hasonlít nagyon sok mindenben a nagykovácsi otthonunkhoz (csak kisebb, de nem zavaróan). A gyerekek még a következő két napon is azt kérdezték, hogy mikor megyünk Olaszországba. 🙂 A leccei lakásunkat már most annyira az otthonunknak érezzük, hogy csak ha kilépünk az ajtón, akkor vesszük észre, hogy Olaszországban vagyunk.
Kisebb problémák is voltak az ingatlannal. Szétrepedt a küszöb a bejáratnál amit garanciában cserél majd a kivitelező és felrobbant az egyik zuhanykabin ajtó. Na ez durva volt. A feleségem a nagyobbik kislányommal zuhanyzás végeztével ki akartak jönni és az ajtónyitáskor felrobbant az üveg. Lett rajtuk pár felületi karcolás, kb 8-10 db per fő, de szerencsére semmi komoly. Nagy mázli, hogy egyikük szemébe sem ment szilánk.
