Olaszországi ingatlanvásárlás S05E16

Gondoltam készítek egy bejegyzést a tenger és egyéb nyaralási helyszínek fotóiról. Sokszor (szerintem kb. mindig) az eladhatóság nem létezik fotómanipuláció nélkül. A San Cataldó-i lakásom mellett part eléggé megszépült. A tenger odahozott kagylótörmeléket, ami sokkal jobb, mint a homok. Ahogy mész a vízben felkavarod a homokot, de ez a törmelék egyből visszaülepszik nem lesz zavaros a víz tőle. A hordalék színe sárgás, de erős napfényre kb. fehérnek látszik. Ahhoz, hogy ne a felszínt fotózza az ember ideálisabb felhős időben fotózni, késő délután, de még naplemente előtt, ezzel megspórolva a polárszűrőt . Ekkor a képen több részlet lesz, amit eltávolítani könnyebb, mint a semmiből létrehozni valamit. Tegnap, egy ilyen napon készítettem az alábbi képet:

A víz gyönyörű szép volt, de nem adja vissza ez a fotó. Sőt, ez inkább lehangoló. Ahhoz, hogy a kép “eladható” legyen, az alábbi lépéseket kell elvégezni.
1. Kontraszt növelés
2. Fényerő növelés
3. Színhőmérséklet lehúzása kékbe (hideg felé).

Az eltúlzott eredmény:

Azt azért el kell mondanom, hogy ebéd után amikor a nap fullra süt, akkor amit látsz az a második képre jobban hasonlít. Ekkor ugyanis a nap pont azt a három lépést csinálja amit a manipuláció alatt követtem. Vagyis keményebb kontraszt, világosabb van, valamint a fény színhőmérséklete inkább kékes/hideg.

Olaszországi ingatlanvásárlás S05E15

Ígértem, hogy lesz szó a tetőről is. Jó kis kaland volt “kisebb szívással”.

Ez fogadott (kb negyven évnyi lerakodás):

Tető padlója takarítás előtt

Négy nap sikálás után:

Tető padlója “takarítás” után

A négy nap sima nyeles sikárkefével és tiszta vízzel történő takarítást követően a látható eredményt értem el. A tetőn volt lefolyó, de egy dolgot akkor még nem tudtam, hogy hová folyik le a fekete víz. Az első nap kifulladásig sikáltam, majd amikor végeztem mentem le és ekkor egy hangos húbazdmeg jött ki a számon. Ugyanis az összes koromfekete koszos víz a közös udvarra folyt. Logikus, esővizet nem kötünk csatornába. Innen másfél óra udvarsikálás következett. Azt hittem belepusztulok, mert már a tetőről is hullafáradtan jöttem le. Bármilyen edzett is az ember (nem vagyok az), ez egy olyan munka amit, ha valaki nem szokott csinálni, akkor nincs is izma hozzá. Olyan izmok mozogtak meg a testemben deréktájt, aminek a létezéséről sem tudtam. Másnap menni is alig bírtam, ki is hagytam egy napot.

Miután az egész tetővel végeztem. Lefestettem a kétoldali betonhatárolót. Ehhez vízbázisú szálerősített szigetelő festéket használtam.

A padló tiszta, a betonon fent az első réteg festék / gyanta.

Ugyanezzel a festékkel a feljáró egy részét is megcsináltam.

Durva kontraszt.

Homlokzatot nem fogom lefesteni, mert azzal elcseszném a házat. Azt a részt majd csak felcsiszolom. Már teszteltem a módszert, nagyon szépen meg lehet csinálni egy fúrógépbe fogott drótkefefejjel.

Ugyanebből a festékből van vörös színű is. A padlóra már ezt használtam.

Padló festése, szigetelése gyantával, első réteg után, még nedvesen.

A padlóra elkentem 15 liter festéket. Ez elvileg 90 nm-re elég, én a 70 nm-re kb 2,5 rétegben elkentem mindet. Száradás után kiterítettem a padlóra a műfüvet, amivel vártam két napot ragasztás és bevágás előtt. A végeredmény ilyen lett:

Bocs az ujjamért. 🙂 Fáradt voltam, a kép után indultam haza, ami még 24 óra volt.
Háttérben a tenger. Nekem több Adria, kevesebb Balaton jut már kb 10 éve. 🙂

Amikor ezt az állapotot elértem, több szomszédom megjelent a tetőjén és átkiabáltak, gratuláltak a munkához. Jólesett. Megérdemeltem. 🙂 Erről a témáról oldalakat lehetne írni, nagyon tetszik az a mentalitásbeli különbség a javukra. A képen szándékosan látszik a szomszédom retkes tetője, mert az enyém is ilyen volt. Érezni a különbséget. 😉

Most Budapesten vagyok, jövőhéten megyek vissza. Ekkor majd a kétoldali betonra fog kerülni egy 1 méter magas kerítés. Azon a rétegrend drótháló + zöld takaró + műsövény. Ezek fognak valamennyi árnyékot adni a fejnek, amikor az ember napozik. Más árnyékolást nem akarok, mert funkció szerint ez egy napozóterasz. Talán még veszek két fotelt és pár nagy cserepes növényt. Felviszem még az áramot, konnektorokat a kerítésoszlopokra szerelek. Lehet csinálok világítást is.

Következő munka vagy a feljáró vagy a hátsó loggia lesz. Igazából élvezem, hogy a kezem alatt épül valami. Fáj a munkától kb mindenem, a Cataflam a barátom. Anno apám azt mondta egy igazi férfi saját maga is megépít egy házat a családjának. Nekem ez kimaradt. Pedig én nem egyet, hanem sok házat építettem már a családomnak, de mindegyiknél csak pénzzel vettem részt a munkában. Fiatalkoromban volt amikor festettem és burkoltam. Ma annyival egyszerűbb az élet, hogy youtube-on minden fent van. Villanyszerelésben jártas vagyok, azt nem szívesen bízom másra, még szakemberre sem. Itt pl a nulla és a fázis fel van cserélve, de ez is egy másik bejegyzés lesz, amiben feltárom, hol van elkötve a rendszer.

Olaszországi ingatlanvásárlás S05E14

Eladó a leccei szomszédom lakása. Ha ez januárban van, akkor esélyes, hogy ezt veszem meg inkább. A San Cataldó-i döntésemet nem bántam meg, sőt! Így, hogy megvan az a lakás, már nem izgultam rá a szomszédingatlanra. Amikor majd elkészül a tetőterasz, akkor szerintem mindenki megérti ezt.

Leccei szomszéd lakás, kb én is ebben az állapotban vettem az enyémet.

A videón látható lakás és az enyém teljesen egyforma, tükörszimmetrikus. Ezt a lakást 170.000 eurért kínálja a tulajdonos, de segítettem neki önmagát 160.000-re lealkudni. A 150.000-re már nem fogadnék, esélyes lenne 155.000-s vételár. Az enyémet (vissza kellene olvasni) azt hiszem 105.000 euróért vettem. A szomszédom kínálati ára reális, minden alatta lévő ár, jó ár a környéken. Mielőtt azt gondolnád, hogy ennyire felmentek az árak itt is, azt kell mondjam: nem. Az istat szerint csak pár százalékkal nőttek az árak az országban és nem ennyivel. Az árnövekedés annak az eredménye, hogy beszűkült a kínálat és bejött amit mondtam korábban. Vagyis, a félsziget legnagyobb városával nem tévedhet az ember.

Akkor nézzük a nem realizált vagyis a nyilvántartott hozamot.
Számolás: (új ár / régi ár) negyedik gyöke, mert négy éve vettem
Euró alapon:
(150/105)^(1/4) -1 = 0.0932 vagyis éves 9.32%-os hozam
Forint alapon:
((150*395) / (105*325))^(1/4) -1 = 0.1478 vagyis éves 14.78%-os hozam

Már hallom, hogy sokan azt mondják ezt otthon is elértem volna. Igen, de nem számít. Ugyanis otthon már van éppen elég ingatlanom és egy n+1-et nem használnék semmire. Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy ez mekkora üzlet volt, simán csak kiszámoltam az elérhető adatokkal a hozamot. Mint a számolásban látható, azt feltételeztem, hogy 150.000 -ért odaadja a szomszédom.

Négy éve 70 ezer euróért újítottam fel az enyémet. Most kb a duplája lenne. Vagyis, ha felújított verzióban számolnék, a hozam jobb lenne.

Olaszországi ingatlanvásárlás S05E13

TARI – szemétszállítás Olaszországban

Ahhoz, hogy a szemetet elvigyék tőled kell TARI regisztráció. Ehhez nekem szükséges volt az olasz személyi igazolványomra, bár eredetileg tessera sanitaria-t kértek ami az olasz egészségbiztosítási kártya. A regisztrációs iroda szintén az utcánkban van, de magát a kukát egy elég nehezen parkolható helyen adják át (Vasútállomás és a Nápolyi kapu között). Átvételnél megint a tessera sanitariat kérték, de szintén elfogadták az olasz személyi igazolványomat.

A szemetet öt felé kell válogatni, a kukák színesek.
Zöld: fémek, üvegek
Kék: papír
Sárga: műanyag
Barna: organikus
Fekete: minden más
Igazából egy 2 oldalas lista van az első négy kuka kivételeire. Ezeket a kivételeket kell beledobni a feketébe. Bevallom fogalmam sincs mit kell csinálni pl.: az elemekkel. Így azokat utcai szemeteskosárba dobom. Kiderült ezzel nem csak én vagyok így.

Ha már van kukád, akkor csak azt kell betartani, hogy este teheted ki őket és reggel be kell szedned. Nincs utcán kukaparkoltatás.

TARI szerződés birtokában, kérhetsz lomtalanítást és jogosult vagy szelektív hulladékgyűjtő szigetek használatára. Ebből csak 3 van Leccében és mázlimra, az egyik a két lakásom között. Ezek a szigetek őrzöttek, 3,5 tonnás kisteherautóval nem engednek be. A szigetek használatát nem tudod megúszni, mert pl. egy háztartási gép csomagolása nem kukába való dolog. Mivel jelenleg egy 3,5 tonnás autóval voltam, így a szemetemet nem tudtam leadni. Kisebb furgont (max 2,5t ?) láttam, hogy beengednek, illetve amire rákérdeztem az egy V-Klasse volt, azt is beengedik.

Olaszországi ingatlanvásárlás S05E12

Áram aktiválásom története + ugyanitt üzleti tanácsadás 🙂

Kicsit több, mint egy hónappal ez előtt otthon regisztráltam és online szerződtem az Enellel. Ekkor azt mondták 5 munkanap. Rendben. Eltelt két hét és semmi. Cseten azt mondták 5 munkanap. Oké. Megérkeztem Leccébe. Minden héten írtam nekik, összesen négyszer. Mindig azt mondták öt munkanap. Utolsó alkalommal a hölgy azt mondta, hogy ő nem lát semmilyen korábbi feljegyzés, de most csinál, ha akarom rögzíti a reklamációt. Akarom persze! Ettől ideges lettem. Kérdeztem: nem járnék jobban, ha bemennék személyesen (lakásommal szemben lévő épület -csak az épületben vacak a net, és én azzal fordítok- ) ? Ő arra semmi szükség – mondta. Egy belső hang azt mondta, menj be holnap, a történetemre az egyik barátom is úgy reflektált, menj be. Másnap bementem. Ügyintéző mondja, hogy nem tudja aktiválni a szolgáltatást, mert blokkolva van. WTF!? Tegnap ön reklamációt készített, amíg az nincs kivizsgálva addig nem lehet aktiválni az áramot. FCK! Ezt elfelejtette mondani, a tegnapi hölgy. Közli velem a mostani élő ügyintéző, hogy ha akarom törli az összes feljegyzést és megcsinálja újra, mert úgy hamarabb lesz áram nálam. Kérdezem: Mi az, hogy hamarabb? Mennyi idő? Mondja: öt napon belül, de gyorsabb szokott lenni. Eszembe jutott egy régi Tom Hanks film: A pénznyelő. A főhős felújításba kezd és mindenki két hétre vállal mindent, de évekkel később is még felújít. A film vígjáték, de ha te vagy a szenvedőalany, a te szemszögedből egy hatalmas dráma. Vissza történetemhez: Megcsinálta a hölgy a papírokat, majd 2 órával később már volt áram a lakásban, hat hét kínzásom után. 🙂

Tanúság? Az amit régóta vallok, az egyik saját mondásom, amit nagyon gyakran mondok másoknak. Nem univerzális igazság, de az ilyen helyzetekben nagyon igaz. Így szól: Várni lúzerség! Amíg vársz, mások döntenek az életedről. Persze vannak olyan szituációk -nem is kevés- ahol ez nem igaz, ilyen pl.: egy fejfájáscsillapító hatására várás is. Khm direkt nem hashajtós példát mondtam. 🙂 Maga a gondolat mögött az van, hogy sok olyan szituációt kreál az ember, amikor kvázi a felelősséget adjuk át az életünk felett és másra bízzuk a sorsunk vagy a feladataink felett a döntést. Ilyen esetekben kiszolgáltatokká vállunk, ami az esetek nagy részében nem indokolt. Ahhoz, hogy ez a gondolat jobban érthető legyen, mondok még egy példát. TFH ingatlant akarsz venni, akkor a jó megoldás, ha növeled az esélyeidet. Neked egy lakás kell, de találj többet és adj mindegyikre rövid határidőre pofátlan indikatív árajánlatot. Amikor egyet adsz csak, nem mersz nagyot alkudni, mert nincs választásod, amikor sokra adsz ajánlatot egyre bátrabb vagy. Szóval, ahogy a mester mondta: „Ne legyetek bátortalanok, bátorak legyetek!” 😉

Olaszországi ingatlanvásárlás S05E11

San Cataldo, Lecce, Puglia, Italy

A múlt héten hétfőn érkezett az egyik barátom a leccei lakásba és vasárnapig maradt. Amikor leszállt a vonatról gyorsan meg akarta kezdeni a pihenését. Pont ugyanabban a tempóban akart pihenni, ahogyan dolgozik. Próbáltam neki átadni a “domani” életérzést, talán hétvégére sikerült magába szívnia belőle valamennyit. A közös program, sétákból, tekerésből és a városi korzózásból állt. Talán másfélszer fürödtünk, ebből egyszer úsztunk, egyszer csak sétáltunk a vízben. Ő másodjára volt itt Leccében és nagyon bejött neki a hely és az élet egyszerűsége. Távozásakor azt mondta, hogy jót tenne neki kiégés ellen itt egy hónap. Miközben ő már a repülőtérre ment egy másik barátom hívott, aki már 4 éve tervezi, hogy lejönnek ide családostul. 🙂

Ő az idén időben kapott észbe, mert eddig indulás előtti héten találta ki, hogy jönne, de úgy meg reménytelen itt szállást találni. Most sem kicsi feladat, mert azok az emberek akik egy hétre jönnek és több mindent szeretnének, nem biztos, hogy megkapják amit elképzelnek. Ő szeretne tengert, jó szállást, városnézést valamint éjszakai életet is. Ami nyáron felejtős az a városnézés, mert kb 50 fok meleg van a városban a szűk utcákban. Itt az emberek este korzóznak. Ha éjszakai életet akar, az kb Otranto és Lecce. Leccének nincs tengerpartja, Otranto pedig tőlünk kb 50 km-re van. Szép tengerpartok pedig sok helyen vannak, azt nehéz garantálni, hogy amit kinéz, az azon a héten is szép. Ilyen garancia csak a sekély hosszan besétálós partokra jellemző. Ebből kettő is van amivel nem lehet hibázni, de ennek az az ára, hogy parkolóhely felejtős és emellett egymások fekszenek az emberek, mint a heringek. Kettő ilyen is van a félszigeten. Mindkét strand Top 10 olasz strand. Az egyik Torre Lapillo a Jón tenger partján, a másik Torre Dell’orso az Adria partján. Iszonyat szép mindkettő.

Szóval egy hét alatt a mindent az nem fog menni, ha még opciók között a velünk töltött idő is szerepel. Az nem pihenés, az egy hatalmas rohanás, végig a kimaradás érzésével. A barátom azt mondja, meg szeretné tapasztalni, hogy milyen nekünk itt az élet. Ezt sajnos nem fogja megtapasztalni, mert ehhez kevés az egy hét. Amikor először voltunk itt, kritikusak voltunk és észrevettük a rosszat, pl a sok szemét amit visz a szél. Megjegyzem egyre tisztább a környék, ebben látványosan fejlődött a megye. Mi, akik itt élünk 2-3 hónapot, nem sietünk sehová. A Salentói-félsziget hibáit elfogadtuk, mert azt a lezserséget és békességet amit ez a “vidéki” élet ad nekünk, nagyon megszerettük, vágyjuk.

Ha már vidék: Egy másik barátom (ő is ígérgeti, hogy lejön) próbálja elhelyezni a magyar térképen Leccét, hogy melyik magyar városhoz hasonlít. Lakosság szerint Kecskemét és Székesfehérvár hasonló lélekszámú, de ez az összehasonlítás felejtős. Leccet úgy képzeld el, hogy fogod az V. kerületet, a parlament mellé berakod a budai várat, majd bekeríted egy körúttal, amit megszórsz II. és II/A kerületi hangulattal (egy kis Kőbányával is), majd a maradékot bekeríted egy nullással. Na ez Lecce. 🙂 Ehhez képest -Budapestet leszámítva- minden magyar város egy porfészek. Bocsánat kedves magyar városok, ez van. Itt van élet sötétedés után is. A belvárosi életet úgy képzeld el, mint Budapesten a Bazilika környékét. Most, hogy ez megvan, már le sem kell ide jönnöd, hogy ezt átéld, sokat spóroltam neked! Nincs mit, szívesen! 😛

Ezt a bejegyzést zárom, egy másikban majd leírom az ügyintézős kalandjaimat, mert akadt sajnos bőven.