Olaszországi Ingatlanvásárlás

Régen jelentkeztem. Ennek oka, hogy nem akartam magamból hülyét csinálni. A felújítási munkálatok végzése közben többször számoltam az időmmel. Ha napi 2-3 órát dolgozom és csak hétköznap, évente 2 hónapot, akkor 5 év múlva leszek készen. Eközben a leccei házunkban az egyik lakás felújítását megkezdte egy vállalkozó, vele felmérettem a San Cataldo-i lakásomat, majd egy másik vállalkozóval is, akit a sógorom nemrég ismert meg. Szerencsémre az utóbbit választottam, akit Faustonak hívnak. Nem meglepő módon azzal, hogy két raklap szerszám és anyag a helyszínen volt, már nem turista árakat kaptam. Múlt hétvégén voltam lent Leccében, Fausto elkészült a San Cataldo-i lakásommal (már csak pár simítás hiányzik), a házunkban lévő lakás meg nyár óta áll. Leccei lent létem oka az volt, hogy átvegyem az eddigi munkákat és pár dolgot még kiválasszak (csap, wc, bidé, mosdó, zuhany) a boltban.

Fausto emberei nettó 40-45 nm-et újítottak fel nekem, valamint külső festést csinálták meg. Kicserélték az összes vízvezetéket és elektromos hálózatot, villanykapcsolókat és konnektorokat. Burkoltak, festettek, mázoltak. Burkolóanyagot én adtam, minden mást ó hozott. Max 20.000 euró lesz a számla vége. Eddig 18.000 eurót fizettem neki. Elrohanni nem fog, mert a családnak több ingatlant is felújít most a cége, valamint elég bizalom gerjesztő a figura. Megszólalásig George Clooney feje van. Látszik rajta, hogy imád építeni.

Amikor megbíztam Faustot a feleségem kérdezte, hogy akkor feleslegesen dolgoztam eddig? Nevettem. Mondtam neki, nem hiszem. Ugyanis én sohasem dolgozom feleslegesen, mert már most spóroltam Sergiohoz képest 40.000 eurót. Sergio nagyon le akart venni pénzzel, megszimatolta, hogy van. Így még tavasszal elengedtem Sergiot.

Azért is írtam ide ilyen régen, mert Budapesten egy jóval nagyobb ingatlanprojektbe kezdtem és az most elvonja a figyelmem. Ahhoz képest a San Cataldo-i kaland egy hétvégi kikapcsolódás. 🙂

Faustotól már csak a kulcsra várok és az elszámolásra. Aztán bevásárolok itthon és lemegyek berendezni. Mint korábban írtam ott lent az ágy mérete 190×80, ami itt északra ma már nagyon kicsi. Ha esetleg kiadom ez is egy versenyelőny lesz. Na meg nekem is elfogadhatatlan az ottani méret.

Apropó kiadás. Azon gondolkodtam mi a helyes önköltségszámítás. Számoljak-e az ingatlan értékének alternatív hozamával vagy sem? Arra jutottam, ha nagyon hosszú távon (50+ év) nézem akkor biztosan nem kell, ha rövid távon, akkor meg igen. Nagyon hosszú távon, egy alternatív biztos hozam (pl. államkötvény) és az ingatlan értéknövekedés kb hasonló. Amortizációval viszont kell számolnom. Ha az érték 2%-át veszem a bekerülési költségnek valamint hozzáadom a rezsit és az adókat, akkor kijön évi 6.000 euró. Ha 10 hétre ezt leosztom (hosszabb a szezon, de mondjuk én annyit vagyok ott), akkor önköltségi áron nekem heti 600 euróba kerül az ingatlan lakottan. Vagyis bárkit meghívok egy hétre az olyan, mintha adnék neki 600 eurót ajándékba. Ha pedig ehhez a heti 600 euróhoz hozzáadom a takarítást (kb 50 euró per alkalom) és a jutalékokat, akkor 1.000 euró per hét alatt nem kínálhatom ki az ingatlant, mert veszteséget termelek. Persze, ha nem csak 10 hétre adom ki, hanem hosszabban, akkor tudom javítani a versenyképességemet.

Összességében, ha keresni akarok vele, vagy kifizettetni a munkám, akkor reálisan 1.500 eurót kellene kérnem érte hetente vagy inkább álljon üresen. 1500 eurónál maradna rajta nekem 350 euró. Maga a kiadás nem csak annyi, hogy átadok egy kulcscsomót, hanem a bérlő jogot formál arra, ha van valami problémája abban legyek segítségére. Ezzel nincs bajom, ha ez ellentételezve van valamelyest, hiszen a szumma idő az maga az élet, az meg nekem is egy korlátos erőforrás. A másik probléma ami felléphet, hogy én nem akarom, az olyan emberek társaságát akiknek nem tudok jót adni. Nekik inkább a helyszínen visszaadnám a pénzüket és elbúcsúznék tőlük. Lehet nem nekem való a kiadás. Jó embereket szívesen megismerek, de a rosszakért én fizetnék, hogy ne szerepeljenek az életemben. Az egyik ismerősöm ezt úgy oldja meg, hogy csak ismerős és annak ismerőse jöhet bérelni, más nem. Ez egy működő megoldás lehet nálam is.

Szemerédi Beáta kérésemre kicsit igazított a San Cataldoi lakáson.

VR 3D: https://floorplanner.com/360vr/71338251-1661103890

Nem is tudom hol kezdjem. Volt pár kudarcom az elmúlt időszakban, ami átmenetileg letört. Első körben kiderült, hogy nem jó ötlet kültéren gipszes glettet használni. A boltban adták és mondták jó oda. A barátaim meg elmagyarázták, hogy az nem oda való. Persze miután felkentem. 🙂 Oké. Az én hibám. Elsőre azt gondoltam talán azért mondták, hogy használjam kívülre, mert itt nincs fagy. A gipszessel az a baj, hogy túl sok nedvességet vesz fel. Lássuk be, ha van két felület amit egymáshoz tapasztasz és a tágulásuk nem azonos, akkor az leválást okozhat. (Ez saját logika. Szóval: fixme) Megjegyzem egész környéken mindenkinek pereg le a lábazata. Gondolom ezért. Megoldás az lett, hogy mélyalapozóval lekentem (ezzel lezártam a gipszes glettet), majd rámentem egy cementes glettel.

Időközben konnektort is bevéstem az erkélyen és már azóta legletteltem. A mai napon lecsiszoltam a hátsó erkélyt és lemélyalapozóztam. Elvileg holnap lefestem, ha lesz elég festékem. Minden anyagból keveset veszek, mert kibontás után látom, hogy jót adtak-e/vettem-e. A fordítás nem mindig működik jól. Például az egyik anyagra azt hittem cementes glett, erre kibontás után látom ez inkább simító vakolat. Mindegy az is kellett, csak az máshova. Amióta ezek a „balesetek” történtek minden anyagnak jobban utána olvastam. Nem fogadom már el kritika nélkül amit a kezembe adnak. Több hibát is majdnem beszívtam így. Kaptam egy olyan mélyalapozót gipszes falra ami csak cementesre jó. 🙂 Idejében észrevettem. Azért ezt adta az eladó, mert ez olcsóbb. Haha. Azóta megvettem a drágábbat, ami mindkettőre jó, de cserébe nem lehet annyira hígítani, mint az korábbit. Szóval lassan kialakul egy minimális szak és anyagismeretem itt.

Azokon a napokon amikor dolgozom, akkor az kb. két -három óra és ugyanennyi tanulás és utánajárás, anyagoknak, folyamatoknak. Megjegyzem az utolsó egy héten nem csináltam semmit. Ma volt az első nap, hogy kimentem dolgozni.

Elkezdtem a konyhát is szétkapni. Kivitelező barátom tanácsa az volt tárjam fel a vizet is, mert nem tétel ilyenkor kicserélni a csöveket. Több órányi vízszerelés videót néztem meg. Ötrétegű cső lesz bent, roppantott tagokkal. Ehhez kb a minimális szerszám 500 euró. Még nem találtam ki, hogy szerelőt hívok vagy bevásárolok inkább. Esélyes a saját magam felszerszámozása, mert érdekel a dolog. Szeretnék ehhez is érteni. Nagyon jó az az érzés, ha bármi elromlik, már javítom is meg. Nem kell szakembert keresnem. Nem a pénzről szól ez nálam, hanem inkább a szabadságról és a függetlenségről.

A videó végén látható csempe volt a levésett helyen is. Négyszer két órát véstem, hogy elérjem ezt az állapotot. A véső szikrázott végig. Nagyon kemény anyag volt ráragasztva arra a puha leccei kőre (ez falazat). Nagyon megkínzott. Extra nehézség az a dologban, hogy ebben a kőben a vésőgép, mint forrókés a vajban, de a rajta lévő ragasztón alig haladt. A csempének is tökéletes volt a tapadása. Ami a hozzáértő szemnek feltűnhet a videón, a konyhában nincs konnektor. Bizony, ott az első kötődobozból volt kivéve az áram. Így éltek itt. A csempés fal, ami videón látszik, azt kompletten ki fogom szedni, csak most még azon megy a klíma csöve. Bevallom most a hátam közepére nem kívánom a vésést. Nagyon megszenvedtem ezzel és még sok vésés van hátra. Augusztusban max pár kisebb munkát fogok még csinálni és csak pihenni fogok.

Tudom, hogy lassan haladok, mint Petrocelli, aki a negyvenrészes sorozatban mindig az első pár sor téglát rakta, amikor elszólította a feladat. Szóval jelenleg inkább tekinthetjük ezt a lakást tanműhelynek, mintsem bármi másnak. Egy hely, ahol megismerem és megtanulom a munkafolyamatokat. Azokat amiket most nagyon kezdőként és nagyon rosszul szervezve csinálok. Azt élvezem az egészben, hogy mindig tudok gondolkodni a hibáimon. Mit rontottam el, mit kell másként csinálnom, minek kell még utána néznem. Tetszik ez az alázat, mért általában nincs rá szűkségem. 😛 Amúgy azt gondolom, hogy ez a hozzáállás a garancia arra, hogy idővel nem leszek balfasz ehhez. 🙂 Azt nagyon élvezem a folyamatokban, hogy új készségeket szerzek. Szerencsére sehová nem kell sietnem. A lányom szerintem jövőre sem akar lejönni, ha meg akar, max veszek még egyet. Ezt azért mondtam, mert majdnem vettem még egyet. Felkerült egy lakás két napja 40 ezer euroért! Gyorsan lekötöttem minden pénzem, leginkább önmagam elől. Már éreztem magamon, hogy kezdek meggyőzve lenni önmagam által. 🙂 Nem, nem és nem. Ezt mantrázom. Ha nagyon jó árat látok, akkor ingatlan(vásárlásnál) olyan vagyok, mint drogos a narkóval. Micsoda szemét dolog elém tolni olcsón egyet! Felháborító! Vigyék innen! 🙂 Most mindenkinek kínálgatom/mutogatom, nehogy megvegyem. 🙂

Ha esetleg valaki rámozdulna, itt a hirdetés linkje is.
Update: 4 nap alatt elkelt.

Sokan jönnek Magyarországról Olaszországba. A többség olyan helyekre megy amit látott valahol, vagy ismerőse mesélt neki róla, vagy hallott róla. Ezek a helyek tipikus turista helyek, ahol tömeg van. A legnépszerűbb helyeken a törölközök összeérnek. A mi családunk nem ezeket a helyeket szereti itt. Hanem:

Mint látható, ezen partrészen rajtunk kívül csak pár ember van. A videó egy hétköznapi napon készült. Hétvégén kb 50 méterenként van egy-egy család. Augusztus végén, volt olyan amikor kilométeres körzetben csak mi voltunk. Azt szeretjük ezeken a helyeken, hogy csak mi vagyunk és csak egymásra figyelünk. Nincs zavaró tényező. Nem bömböl a zene, nem kér a gyerek 5 percenként valamit a büféből, nem keveredik el a tömegben. Számunkra ez az igazi kikapcsolódás és pihenés. Az itt töltött idő bensőséges és nagyon nyugodt. Annak ellenére, hogy rühellem a minőségi idő kifejezést (mert önbecsapás arra, ha valaki keveset van a másikkal), de ha valami az, akkor ez bizony az. Az ok amiért van itt Pugliában lakásom, ezen a videón és a kontextuson keresztül remélem átmegy mindenkinek.

San Cataldo-i lakással kapcsolatban van egy új történetem. Nagyban glettelek a teraszon, amikor a szomszéd elkezd nekem vadul magyarázni. Kicsit beparáztam, mert értettem annyit, hogy a glettelésről beszél nekem. Azt hittem azt reklamálja meg, hogy glettel eltüntetem a részemen a rücskös felületet. Elméletileg ugye, az egységes homlokzati kép vagy arculat, akár szabályozva is lehet valahol, amit jelenleg én nem ismerek. Na mondom, nyomhatom fel a nemes vakolatot a végén. Persze azt megelőzően is az lenne a munkafeladat, hogy először síkba kell húzni a felületet. Eközben a szomszédom egyre csak ismétli magát, de én semmit sem értettem. Átmentem hozzá telefonnal, hogy a google translate párbeszéd funkciójával beszélgessünk. Kiderült azt szeretné, ha nála is glettelnék. 🙂 Mondtam neki, hogy én nem vagyok szakember, pénzügyi igazgatóként dolgozom. Mondta nem baj, majd berángatott a lakásába és megmutatta a repedést. Mondta csináljam meg neki, de lefesteni nem kell, azt majd megcsinálja ő. Egy darab repedés volt. Pár perc munka. Erőszakos volt, én meg gyenge. Megígértem neki, hogy meg fogom csinálni. Az összes haverom otthon most ezen nevet. 🙂 Épül az itteni egzisztenciám! Lesz itt munkám minden nyárra.

Másik történetem, hogy tegnap szemtanúja voltam életem első lakógyűlésének. Itt ugye ezt ügyvéd vezeti le, aki a közös képviselő is egyben. Ennyi káromkodást ritkán hal az ember. Keményen összevesztek egymással a lakók. Én arra érkeztem meg, hogy azt hittem a 80 éves pasi megüti a tolószékes 75 évest. Azon vesztek össze, hogy hogyan spóroljanak. A 80 éves egy gazdag nyugdíjas, a 75 éves nem. Az volt a spórolási javaslat, hogy felváltva takarítsanak. Én az ilyenen nem idegeskedem. Ahogy akarják, majd én nem takarítok, emiatt majd ők akarják megszavazni azt, hogy akkor legyen fix külsős takarító újra, mert van aki jelenleg nem takarít. A passzivitással sokan céget vezetnek, sőt! egyesek országokat is. Szóval repkedtek a cazzo-k, a va fanculo-k. Egyszer csak nem bírta tovább az ügyvédnő az asztalra csapott és egy va fanculoval nyitott. 🙂 A lakógyűlésen a szavazás eredménytelen volt, augusztusban folytatják. A végén a 80 éves (ő a haverom, mindig magyaráz nekem valamit) feljött a tetőre, ekkor én a sógornőmet ráuszítottam, hogy mondja el az öreg mi volt lent. Röhögött az egészen, azt mondta tipikus olasz lakógyűlés ez. Pár perce még azt hittem lenyomja a tolószékest. 🙂 Megjegyzem a település legjobb részén van ez a társasház. El sem tudom képzelni a többi helyen mik mehetnek.

Még valami. A San Cataldo-i lakásom megvétele után a sógorom testvére is vett itt egy házat, és a mai napon a sógorom pedig Gallipoliban vett egy tengerparti lakást nagy terasszal. Úgy látszik motiválom a rokonaim. Mondjuk a sógornőm azt mondta, hogy bár a Gallipoliban lévő lakás 3,5x annyi volt, mint az én San Cataldo-im, de valószínűleg a hozama nominálisan ugyanannyi lesz, ha kiadnánk mindketten. Ebben a szép az, hogy a sógorom közgazdász doktor, a milánói egyetemen még anno tanított is. Hiába na, az érzelmek döntenek. Amúgy Gallipoli menő hely, mert nemzetközi vizeken hajózó yachtok is kikötnek feltölteni magukat ott.

Most, hogy már két autóval vagyunk itt, végre tudok dolgozni is. Hétfő óta csak csiszolok és glettelek, na meg anyagot szerzek be. Megvásároltam a festéket a bejárati kiskapura, a nyílászárókra, falra kívülre és belülre, vettem glettet és mélyalapozót, valamint fehér cementet a lábazat javításához. Nincs még meg minden. Remélem jól értettük egymást az eladóval és jó anyagokat adott. Ebben most amúgy el vagyok bizonytalanodva, mert matt (selyemfény?) festéket kértem az ablakokhoz, de a net szerint fényest kaptam. Igazából mindegy, ilyenen nem akadok fent. Mindkettő jól néz ki.

Kezdésnek a hátsó lodzsát választottam. Az ok egyszerű, kevésbé van szem előtt. Van önbizalmam a munkához, hisz különben nem kezdtem volna bele, de önkritikát is képes vagyok gyakorolni. Ez a lodzsa kb 8 nm nettó. Az elvégzendő munkák: falfestés, nyílászáró mázolás, műfű lerakása, betonfestés. Napi 3 órát áldozok a feladatra, de ma kivételesen ez 5 lett. Eddig 14 óra munka után a csiszolás kb, 75-80%-a lehet kész, a glettelés a nyílászárókon részleges, a falon pedig csak próbát készítettem. Sajnos túl meleg van a gletteléshez. Kezdőként kell nagyon gyorsan dolgoznom az anyaggal, mielőtt megköt a kezemben. Becslésem szerint a kitűzött feladat első harmadánál tarthatok.

Glettelés előtt a fa barázdáiban lévő korhadásokat eltávolítottam, ezt drótkefével (kézi és gépi) és egy multifunkciós barkácsgéppel, valamint kézi csiszolással tettem. A csiszolóvászon szemcsemérete 40-80-120 attól függően, hogy a fa melyik részét csiszoltam, ugyanis a nap nem egyformán érte, így az állapota is különböző, a csiszolás mélység is az. Glettelés után érdemes másnap lecsiszolni, mert akkor még nem olyan kemény a glett és gyorsabban végez az ember. Itt jön az első szabály, annyit glettelj és olyan vastagon amit másnap képes leszel lecsiszolni. Másnap én a csiszolást addig folytattam, amíg meg nem jelent a fa felülete és a glett csak a barázdákban illetve, ahol a fa kicsit homorú lett az idők folyamán ott a közepén nem maradt. Lényegében minden felesleges glettet eltávolítottam. Amikor az ember ilyen munkában van benne, érdemes többször átnézni, átsimítani. Simításra tökéletesen síknak kell lennie, az optika nem számít, mert fedő festéket fogok hozzá használni. Áttetszőség szinten kétféle festék van, vastag és vékony lazúr. Én vastagot fogok használni ez teljes fedést ad, nem fog látszani a faerezete. Öregebb fánál, ahol már sok a javítás talán ez a célszerűbb is, különben a hatás túl rusztikus lesz. Persze ez is cél lehet, de nem ennél a lakásnál. Ez egy modernebb külsőt fog kapni, ehhez pedig a teljes fedés kell.

Munkához használt eszközök 30-as és egy 100-as spatulya a glett felhordásához és a fal kaparásához valamint egy BOSCH PMF 220 CE multifunkcionális gép.

Nem sok minden történt amióta családdal vagyok itt délen. Lelassult minden munka, aminek az oka, hogy csak egy autónk van itt.

Az egyik nap épp a Bricomanban vásároltam, amikor két magyar beszélgetését meghallottam. Nem vagyok az a típus, aki ilyenkor megszólítja a másikat, de most kivételt tettem. Ennek oka, hogy mégis csak egy barkácsáruházban vagyunk, ami egyben azt jelenti, hogy vélhetőleg nekik is van itt ingatlanjuk. Meggyőződésem, hogy az emberek közötti összetartóerő a vérvonal mellett a közös érdeklődés vagy gondolkodás lehet. Ebben a szituációban a téma adott: magyarként ingatlant birtokolni Pugliában. Az egyik beszélgetőpartneremnek szintén kettő ingatlanja van itt Lecce mellett (Torre Rinalda ingatlan kínálata). Az elsőt a vírus alatt vette, a másodikat idén. A blogomat nem ismerte. Jó látni, hogy nem egyedül vagyok ebben a döntésben/gondolkodással. Lássuk be, amikor az ember egyedül van az álláspontjával, akkor többnyire vagy bolond, vagy zseni és ez nem mindig látszódik azonnal. 🙂 Amúgy egy multifunkciós barkácsgépért mentem, amivel lehet vágni és csiszolni is valamint barátkozni a festékosztály kínálatával. Elsőre 120-as csiszolópapírt vettem a faablakokhoz, de az kevés lett, vagyis túl finom. Veszek 80-ast is, mert túl barázdált a fán lévő korhadáskezdeményeződés. A 120-as elég lenne, ha csak érdesíteni akarnám a festett felületet. A mostani munka ennél többet kíván.

Mint utaltam rá zavart, hogy csak egy autónk van. A leccei garázsomban kb egy Fiat 500-as férne be. Nézegettem a kínálatot otthon is és itt is, de az árak láttán fizikai fájdalmat éreztem. Két éve ez az autó újonnan 3,5 milla volt. Kedvezményekkel és az összes extrával ki lehetett hozni a szalonból négy millió és némi apróért. Most a használtak mennek ennyiért. Ráírtam egy barátomra, hogy nem adja-e el az övét. Visszaír: Viccelsz? Most vettem még egyet. Imádja, pedig egy MB E mellé vette játszani, de ma már ez a főautója. Kérdezte mit bénázok a használttal, amikor a 3 évesek 80 ezer km-rel mennek 4,5 millió hufért, 6 millióért kihozok egy újat. Igaza van. Gondoltam mielőtt megveszem látatlanban azért szeretnék beleülni egybe. Elmentem másnap egy FIAT szalonba, ahol újként csak elektromosak voltak kirakva, de a használt részlegen volt egy 500C kábrió. Nem férek bele. Basszus. Nagy autót nem fogok venni, amit nem tudok a garázsban tartani. Kint az utcán hagyni valamit akár 9 hónapra szerintem nem túl szerencsés dolog. Két üzenete is van: Vidd el és nem vagyunk itthon! Egyiket sem kommunikálnám kifelé. Miközben kocsikról beszéltünk a barátom kérdezte, hogy mennyi km van az E kupémban. Mondom 5 éves lesz most és 50.000 km. Egyből kérdezte, hogy a fenébe csinálom ezt. Mondom van négy autónk és összesen megyünk évi 40.000 km-t, de sokszor van amikor egy hétig nem megyünk sehová. Ahogy ezt kimondtam egyből bevillant: Kinek akarom megőrizni a kupémat annyira jó állapotban, hogy nem használom? Egy gyors számolás és meg lett döntés: lehozom a kupémat is, amúgy is nagyon hiányzik minden nyáron. Ezt követően vettem egy repülőjegyet másnapra (péntek VII.01).

Az indulás napján már ötkor felébredtem. Úgy volt, hogy reggel a feleségem és a gyerekek kivisznek a vasútállomásra. Nem volt szívem felkelteni őket. Úgy voltam vele, csak 4,2km, annyit lesétálok. Így is lett. Az állomáson lévő terminálon félperc alatt megvettem a jegyem, a szoftver UX nagyon intuitív volt, a felület tud angolul. A vonat tiszta és kulturált, némán siklott ~145km/h átlaggal Bari Centrale felé. A jegy ~12 euró volt. Bari Centrale-ból indul egy kisvasút a reptérre ennek az ára további 5,1 euró volt. Ha megveszed a jegyet, a rajta lévő QR-code nyitja az állomáson a WC-t is és leszállás után az állomást is csak azzal tudod elhagyni egy zsilipkapun át. Mielőtt felszálltam volna erre vasútra, az állomáson megkérdeztem rossz olasszal és kézzel-lábbal egy pártól, hogy ez a vonat a reptérre megy-e. Ismerős akcentussal, de angolul válaszoltak. Innentől magyarul folytattuk a beszélgetést. Most voltak itt először. Megbeszéltük az élményeinket és sok mindent azonosan láttunk Pugliával kapcsolatban. Nekik is az első reakció érkezés után az volt, mint anno nekem. Vagyis: Mi ez a cigány putri? 🙂 Ugyanis szinte minden régi vagy kopott, sok a grafitti, sok helyen az utcai szemetesekből kifújja a szél a szemetet és szépen elteríti a városban. Meg kell jegyeznem, hogy ha valaki reggel jön kb 6 óra után, akkor minden tiszta, mert akkor takarítanak és ürítik ezeket a kukákat. Napközben nagyon sok szemetet gyártanak az olaszok. Sajnos két település között is jellemző még ez, hogy szemetes az út széle. Ahol a leccei lakásom van, azt minden reggel feltakarítják az utcát. Ilyen egy jó környék.

Budapesti reptérre kijött elém az egyik kollégám és bevitt a céghez. Ott parkol az egyik autóm. Azzal hazamentem, majd másnap hajnalban elindultam Leccébe egy másikkal.

Szombat reggel Nagykovácsiból indultam 3:20 körül és 22:00-ra értem ide a leccei lakásba. Útközben a nagyobbik lányomat kiraktam Balatonlellén a nagymamájánál. Pihenni 3×1 órára álltam meg útközben. Ilyenkor ülés hátra tolva és lehajtva, szem becsukva csinálom a mikróalvást. Ezenkívül még enni, és tankolni álltam meg párszor. Iszonyat sokan voltak az utakon. Ha az egész útra hoztam volna enni és innivalót, akkor kb egy órát megspórolok. Volt az út alatt két dugó is, ahol további minimum 1 órát veszítettem. Emiatt az utolsó 500 km-t már nagy sebességgel toltam le. Ha levonom az összes időből a becsült állásokat, akkor 125 km/h átlagsebesség jön ki. Az E400 fogyasztás 120 km/h-nél 7 liter lett volna, de 140-180 között 10 liter benzinnel beérte az autó. Ahogy a linkelt cikkben, nekem is 12,5 litert fogyaszt otthon vegyesen használva, ami inkább várost jelent.

Gondoltam készítek egy bejegyzést a tenger és egyéb nyaralási helyszínek fotóiról. Sokszor (szerintem kb. mindig) az eladhatóság nem létezik fotómanipuláció nélkül. A San Cataldó-i lakásom mellett part eléggé megszépült. A tenger odahozott kagylótörmeléket, ami sokkal jobb, mint a homok. Ahogy mész a vízben felkavarod a homokot, de ez a törmelék egyből visszaülepszik nem lesz zavaros a víz tőle. A hordalék színe sárgás, de erős napfényre kb. fehérnek látszik. Ahhoz, hogy ne a felszínt fotózza az ember ideálisabb felhős időben fotózni, késő délután, de még naplemente előtt, ezzel megspórolva a polárszűrőt . Ekkor a képen több részlet lesz, amit eltávolítani könnyebb, mint a semmiből létrehozni valamit. Tegnap, egy ilyen napon készítettem az alábbi képet:

A víz gyönyörű szép volt, de nem adja vissza ez a fotó. Sőt, ez inkább lehangoló. Ahhoz, hogy a kép „eladható” legyen, az alábbi lépéseket kell elvégezni.
1. Kontraszt növelés
2. Fényerő növelés
3. Színhőmérséklet lehúzása kékbe (hideg felé).

Az eltúlzott eredmény:

Azt azért el kell mondanom, hogy ebéd után amikor a nap fullra süt, akkor amit látsz az a második képre jobban hasonlít. Ekkor ugyanis a nap pont azt a három lépést csinálja amit a manipuláció alatt követtem. Vagyis keményebb kontraszt, világosabb van, valamint a fény színhőmérséklete inkább kékes/hideg.

Ígértem, hogy lesz szó a tetőről is. Jó kis kaland volt „kisebb szívással”.

Ez fogadott (kb negyven évnyi lerakodás):

Négy nap sikálás után:

A négy nap sima nyeles sikárkefével és tiszta vízzel történő takarítást követően a látható eredményt értem el. A tetőn volt lefolyó, de egy dolgot akkor még nem tudtam, hogy hová folyik le a fekete víz. Az első nap kifulladásig sikáltam, majd amikor végeztem mentem le és ekkor egy hangos húbazdmeg jött ki a számon. Ugyanis az összes koromfekete koszos víz a közös udvarra folyt. Logikus, esővizet nem kötünk csatornába. Innen másfél óra udvarsikálás következett. Azt hittem belepusztulok, mert már a tetőről is hullafáradtan jöttem le. Bármilyen edzett is az ember (nem vagyok az), ez egy olyan munka amit, ha valaki nem szokott csinálni, akkor nincs is izma hozzá. Olyan izmok mozogtak meg a testemben deréktájt, aminek a létezéséről sem tudtam. Másnap menni is alig bírtam, ki is hagytam egy napot.

Miután az egész tetővel végeztem. Lefestettem a kétoldali betonhatárolót. Ehhez vízbázisú szálerősített szigetelő festéket használtam.

Ugyanezzel a festékkel a feljáró egy részét is megcsináltam.

Homlokzatot nem fogom lefesteni, mert azzal elcseszném a házat. Azt a részt majd csak felcsiszolom. Már teszteltem a módszert, nagyon szépen meg lehet csinálni egy fúrógépbe fogott drótkefefejjel.

Ugyanebből a festékből van vörös színű is. A padlóra már ezt használtam.

A padlóra elkentem 15 liter festéket. Ez elvileg 90 nm-re elég, én a 70 nm-re kb 2,5 rétegben elkentem mindet. Száradás után kiterítettem a padlóra a műfüvet, amivel vártam két napot ragasztás és bevágás előtt. A végeredmény ilyen lett:

Amikor ezt az állapotot elértem, több szomszédom megjelent a tetőjén és átkiabáltak, gratuláltak a munkához. Jólesett. Megérdemeltem. 🙂 Erről a témáról oldalakat lehetne írni, nagyon tetszik az a mentalitásbeli különbség a javukra. A képen szándékosan látszik a szomszédom retkes tetője, mert az enyém is ilyen volt. Érezni a különbséget. 😉

Most Budapesten vagyok, jövőhéten megyek vissza. Ekkor majd a kétoldali betonra fog kerülni egy 1 méter magas kerítés. Azon a rétegrend drótháló + zöld takaró + műsövény. Ezek fognak valamennyi árnyékot adni a fejnek, amikor az ember napozik. Más árnyékolást nem akarok, mert funkció szerint ez egy napozóterasz. Talán még veszek két fotelt és pár nagy cserepes növényt. Felviszem még az áramot, konnektorokat a kerítésoszlopokra szerelek. Lehet csinálok világítást is.

Következő munka vagy a feljáró vagy a hátsó loggia lesz. Igazából élvezem, hogy a kezem alatt épül valami. Fáj a munkától kb mindenem, a Cataflam a barátom. Anno apám azt mondta egy igazi férfi saját maga is megépít egy házat a családjának. Nekem ez kimaradt. Pedig én nem egyet, hanem sok házat építettem már a családomnak, de mindegyiknél csak pénzzel vettem részt a munkában. Fiatalkoromban volt amikor festettem és burkoltam. Ma annyival egyszerűbb az élet, hogy youtube-on minden fent van. Villanyszerelésben jártas vagyok, azt nem szívesen bízom másra, még szakemberre sem. Itt pl a nulla és a fázis fel van cserélve, de ez is egy másik bejegyzés lesz, amiben feltárom, hol van elkötve a rendszer.