Olaszországi ingatlanvásárlás S05E03

Mielőtt hazajöttem megbeszéltem Sergioval, hogy a leccei lakásomban cseréljék le a radiátorokat és tegyenek fel plusz ablakokat. Időközben a radiátorok nagyobbra cseréje elkészült, többet cseréltek, mint megbeszéltük és nem pont akkora lett mindegyik, mint amiről beszéltünk. A képeket látva, vélelmezem kiszámolták a szükséges méretet. Akkor 2.000 euróban állapodtunk meg. Nem tudom, ez fog-e változni. Mielőtt hazajöttem otthagytam nála 3.000 eurót (meg a kulcsot).

Írtam, hogy ablakot is szerelnek fel. Elvileg már gyártják és ez is elkészül pár héten belül. A régebbi házakban nem legjobb az ablakok szigetelése. Nem csak az ablak szigetelése gyér, hanem az egész tok is, amiben beépítve van a redőny és az ablak. Ez egy sima bádoglemezből készült tok. Az a megoldás emiatt, hogy ablakot cserélek nem játszik, mert a redőnyön és a tokon keresztül bejön a hideg. Itt délen az talján megoldás született, hogy van az ablak, majd a redőny és az elé szerelnek egy plusz ablakot. Ebben az alumínium tokos plusz ablakban ragasztott kétrétegű üveg van, pont úgy mint az autók szélvédőjében. Ez biztonsági előírás, hogy egy ablaktörés esetén az üveg ne öljön meg egy arra járót. Az egész lakás plusz ablaka 9.000 euró lesz, amihez kell még daru is a beszereléshez, annak költsége 600-1.200 euró között lesz.

Hogy miért költök hirtelen cirka 4 millió forintot erre lakásra? Első olyan január volt amikor lementem és nagyon nehezen tudtam felfűteni a lakást. Ez a probléma mindenkit érint, akinek van olyan lakása, amit nem fixen használ. Az ilyen lakás fűtését és szigetelését is célszerű túlméretezni, hogy amikor az ember megérkezik, akkor gyorsan tudja klimatizálni a helységeket.

Olaszországi ingatlanvásárlás S05E02

A mai bejegyzésemet kezdeném pár adattal, amiből bechmarking segítségével kívánok információt kreálni. Az összehasonlításhoz Magyarországot veszem, mivel hazánk előrébb jár az állami transzferek tekintetében, és annak hatása már ismert nálunk. Figyelem, az adatok szubjektív értelmezése következik, nem pedig befektetési tanácsadás. Nézzük az adatokat:

Lakásépítések száma Olaszországban

Tegnapi fotó San Cataldoban. Az Eco-Bonus program beindult. A képen látható ház összes lakásában nyílászáró csere történt.

Mint korábban írtam, pár éve különböző állami transzferek jelentek meg Olaszországban ingatlanfelújításra dedikálva. Ezek nagyon szépen beindították az építőipart. Nekem kizárólag az a szerencsém itt, hogy készpénzzel rendelkezem. Emiatt simán otthagyják/eltolják a jelenlegi megrendelőiket és rohannak hozzám az olasz iparosok. Miért is? Itt az állami transzfert az iparos kapja hónapokkal később, a megrendelők sem feltétlen rendelkeznek önrésszel, így azt is hitelbe szeretnék az iparostól. Emiatt a vállalkozások forráshiányossá válnak. Ha jön valaki készpénzzel, ráadásul ad előleget az nekik a manna, az éltető erő. Másik problémája a helyi iparosoknak, hogy a támogatott programok számlás munkák. Adózni pedig itt sem szeretnek az emberek. Délen az adóelkerülési hajlam erősebb. Egy külföldi pedig a számlát vagy a számlának látszó papírt nem tudja megkülönböztetni. Honnan is tudná?

Ingatlanértékesítési index. Bázis: 2010 = 100%
1 négyzetméter átlagos ára euróban. Piros: nominális érték, kék inflációval korrigált reálérték.

Olaszországban több mint 31 millió lakóingatlan található, amelyek közül valamivel több mint 24 millió különböző okok miatt lakottnak számít, míg a maradék 7 millió lakatlan vagy nem rezidensek által lakott, azaz második otthon, nyaraló. Ha ezt számot kívánja fenntartani az ország és szeretné 100 évente megújítani, akkor évente 300.000 lakást kellene építenie. Legyünk pesszimisták és tételezzük fel, hogy legalább az egyharmada műemlék, ami biztos nem igaz, tekintve a népesség számának alakulását. Ebben az esetben évi 200.000 új lakás ellenére is amortizálódik az ország. Láthatjuk az új építések száma a csúcson is évente 280.000 alatt volt. Azóta pedig ennek töredéke. Emiatt joggal gondolhatjuk, hogy kezd kialakulni egyfajta vákuum, vagy hiány az ingatlanpiacon. Mindamellett, hogy elmaradnak az új építések, kezd leterhelődni a felújítások miatt az építőipar. Ez azt hozhatja magával, hogy egyre drágábban fognak dolgozni a mesterek. Idővel elérkezik a piac oda, hogy a felújított lakás ára eléri az új építésűt. Ekkor beindul az új építés és lakásfelújításra már nehezebb lesz szakembert találni. Honnan is annyira ismerős ez a folyamat? Hát itthonról, Magyarországról! Ezt követően fog megjelenni az a piaci állapot, amikor az átlagos vagy kisebb, de jó vagy kiváló állapotú lakások ára kilőnek, míg a hatalmas nagy villák ára még tehetetlenül állnak. Számomra ez az a pont, amikor a lakásaimat egy villára fogom cserélni. Ha ez Magyarországhoz hasonló mértékben fog bekövetkezni, akkor kb 150.000 euró nyereséget tudok e tranzakcióval realizálni ebben a pillanatban, majd további értéknövekedéssel a vagyonom értéke tovább fog nőni. Hogy befog-e ez követezni? Én arra fogadnék, hogy ez elkerülhetetlen. Jelenleg az olasz ingatlanpiac Európai Unió sereghajtója. Olaszországban hosszú évek óta elmaradnak a beruházások. Eközben az EU többi országa gazdagodik (pl.: ingatlan állományának értéke nő), és helyet keres a pénzének. Ma egy magyar embernek sokkal olcsóbb egy tengerparti ingatlant összehoznia Olaszország bármely részén, mint egy balatonit. A távmunka nagyon megtámogatja azt, hogy bárki lakhat a tengerparton. Véleményem szerint a balatoni árrobbanásban is nagy szerepe volt a távmunkának.

Elképzelhető, hogy még pár évig oldalazni fog az olasz ingatlanpiac, de az árrobbanás mindig egy ilyen időszak után következik be. Jelenleg számomra jó indikátor az is, hogy a jó ingatlanok kezdenek eltűnni a piacról, a kínálat kezd szűkülni. Pont, mint otthon. Nagyon sok hasonló eseményt látok itt, amit pár éve végignéztem otthon. Itt is egyre kevesebb az eladótáblás ház. Emlékszem otthon 2010-ben minden harmadik házon kint volt az eladó tábla, ami 2015-re szépen a töredékére csökkent. Pont ezt a folyamatot látom itt is. Eközben egyre több ingatlan újul meg Olaszországban.

Popcorn bekészít. Kíváncsian várom, hogyan alakul az olasz ingatlanpiac. A tévedés jogát fenntartom! 😉

Olaszországi ingatlanvásárlás S05E01

Aki az S04-t hiányolja az ne keresse kérem. Nem volt mit mondanom. Minden ment szépen, ahogy anno elképzeltem. Nagyon jó döntés volt 2018-ban megvenni az első lakást itt Lecceben. E bejegyzésem apropója: ingatlanvásárlási szándékkal megint itt vagyok Pugliában. Ezúttal nem Lecceben, hanem a legközelebbi tengerparton San Cataldoban (Adriai oldalon) fogok vásárolni. Mielőtt belemennék a részletekbe, kicsit be szeretném mutatni az olasz ingatlanpiacot azoknak, akik nem ismerik.

Kezdjük az alábbi lakásárindex grafikonnal.

Olasz ingatlanárindex 2000-2021-ig

Mint láthatjuk 2007 szeptemberében volt történelmi csúcsán a lakásárindex. A grafikonon 2010=100%. 2013-2020 között Európában felrobbantak az ingatlanárak, kivéve egyetlen országot, aminek a neve: Olaszország

Érdekesen viselkedik az ember; amikor egy piacon stagnálás van, vagy áresés, az emberek nem szeretnek vásárolni. Amikor pedig van egy brutális növekedés, akkor gondolkodás nélkül vesznek mindent. Jelenleg ezt láthatjuk a hazai piacon. Meg vannak ijedve az inflációtól, emiatt áron felül olyan ingatlanokat is megvesznek, amit békeidőben ár alatt sem vennének meg.

Az otthoni helyzetet most úgy látom, hogy az MNB implicit a 350-360 Huf per Euro sávhoz van elköteleződve. Emiatt kénytelen lesz kamatprémiumot fizetni, hogy hűtse a fogyasztást. Jelenleg jó buli a kvázi kp., amit az ÁKK-nál tart az ember, mert a kamatok jobban fognak nőni, mint amit majd a tőzsde tud produkálni, valamint amennyire fognak nőni az ingatlanárak. Senkit se zavarjon meg az otthoni árnövekedés statisztikája, a motor jelenleg a vidék és az új építésű ingatlan. Mindenki aki abban hisz, hogy bármeddig emelkedhetnek az árak, az nézze meg a drágább városok GDP-jét és árait. Nézze meg, hogy az adott ország lakosságának milyen a megtakarítási rátája, ugyanis abból a pénzből fognak ingatlant venni, plusz az addigi bérlemény díjából. Vagy direktbe, vagy hitelen keresztül, de abból. Na de vissza Olaszországhoz:

Jelenleg az olaszországi ingatlanok -véleményem szerint- alulértékeltek. Az árindex grafikonján láthatjuk, hogy megindult valami. Mi is történik most? Megjelentek olyan állami transzferek, amelyeket mi magyarok már régebb óta ismerhetünk. Olyan felújítási programok érhetőek el a lakosságnál, mint a karbantartás jellegű felújítási program, vagy energetikai modernizálási program. Ezek jellemzően 50-110% között járulnak hozzá a költségekhez. Rossz hír ebben kedves nem olasz barátom, hogy aki nem olasz adóilletőségű (ne akarj az lenni), az nem fér hozzá ezekhez a programokhoz. A jó hír benne, hogy ha veszel ingatlant, elég esélyes hogy környezeted is megújuljon, nem csak az általad vett ingatlan. Ehhez az kell, hogy jó környéken vegyél ingatlant.

Mi a jó környék? Az a hely, ahol az ingatlanok (lakás) körbe vannak kerítve, a parkolás belül van megoldva. A lakások minimális mérete 120 nm, de nem csak a házban, hanem a környéken is. Ha legalább egy 100.000 fős várost néztél ki, akkor már az árakból is sejtheted mi a jó környék. Nem ökölszabály, de egy felújítandó ingatlant 120.000 euró alatt már szerintem nem tudsz venni. A felújítás itt délen olcsóbb, mint otthon Budapesten. Főleg az anyagok.

Mi a rossz környék? Már az autókból fogod látni. (Kivéve, ha idősek lakják. Emiatt ne az autó korát, hanem az állapotát nézd.) Rossz környék a kb. az otthoni lakótelepeknek megfelelő részek. Rossz állapotú ingatlanok, sűrű beépítés, szembetűnő szegénység, elhanyagoltság. Koszosak a közterek. Javaslom ingatlanválasztásnál legyen a barátod az Olasz Statisztikai hivatal honlapja. Nézegesd a bűnözési és a jövedelmi statisztikákat is.

Felejtsd el az 1 eurós ingatlanokat! Itt nem messze a Jón tenger partján fekszik Taranto. Egy város, ami egyszerre Eger és egyszerre Ózd. Történelmi, több ezer éves város. Az egyik legnagyobb munkáltató a csődbe ment acélmű volt. A legjobb utcákban egy nagyobb ingatlan 300.000 euró, de ugyanott van 1 euróért is. Nem kell senkinek, mert olyan költség rendbe hozni, ami nem éri meg. Műemlék, ezért évekig tart a felújítás engedélyezése. Ellentétben a vidékkel itt legalább értéknövekedést érsz el, még ha a költségeidet nem is fedezi az. Ha pedig az 1 eurós ingatlan vidéken van, akkor ennél egyszerűbben is kidobhatod a pénzed. A tortúra pont ugyanaz, mint a városban, de az értéknövekedés kb. nulla. Nem realizálható, max élvezhető, de az is korlátosan. Hétköznapi költséges dolgaid lesznek, mert semmilyen szolgáltatás nincs helyben. Kedves magyar barátom vennél-e Borsodban, vagy Nógrádban egy kiürült faluban ingatlant kötelező felújítással 1 euróért? Na ugye! Akkor ezt megbeszéltük. 🙂

Javaslom-e az olasz ingatlan vásárlását? Azoknak igen, akiknek e pénz, nem fog kelleni a következő 10 évben és itt tudnak lenni legalább 6 hetet évente, valamint számukra nem probléma ugyanott nyaralni minden évben. Nekem egy szép tenger attól, hogy máshol van az nem indít be utazásra. Ha olyan ember vagy aki tud örülni a jónak és nem keresi egész életében a jobbat (értsd: elégedetlen), akkor neked való ez az életforma. Javaslom az ingatlanvásárlást azoknak is, akik hozzám hasonlóan bár szívesen odavarázsolódnak más helyekre, de utálnak csomagolni annyira, hogy ez megöli számukra a nyaralás örömét. Ők velem együtt azzal, hogy van egy másik helyen ingatlanjuk, ettől a gondtól megszabadulnak/megszabadulhatnak. Na persze ez nem teljesen igaz, mert így is, hogy itt mindenünk megvan még ruhák is, egy megpakolt kisbusszal megyünk oda-vissza minden évben. Nálunk ez leginkább a gyerekeink fiatal kora miatt van. Az a cél, hogy kulcs+pénztárca és mehetünk, még várat magára pár évet. 🙂

Hol vegyél akkor ingatlant? Ha nem akarsz hibázni, akkor 50-100 km-es körzetben ő legyen a legnagyobb város (legyen közigazgatási funkciói) és/vagy legyen tengerparton. E kikötések két dolgon alapszanak. A világ szolgáltatás alapúvá válik, az pedig a városokban van, valamint az emberek mindig fognak nyaralni. E két folyamatot szerencsére méri a statisztikai hivatal, így magad is meggyőződhetsz róla, hogy nem csak a te univerzumodban létezik. 🙂

Demográfia: egyik legfontosabb statisztika a környékről, Lecce lakossága pl. folyamatosan nő. Ez nagyon jót tesz az áraknak. 2018 óta nem volt jelentős árváltozás, de a lakásom környékén a legolcsóbb lakás jelenleg +35%-kal drágább, mint az enyém volt akkor. Nem mentek fel az árak ennyivel, egyszerűen az olcsóbbakat megvették. Ebben a negyedben, ahol a jelenlegi lakásom van, minden 5. utcára jut egy eladó lakás. Az egész negyedben fellelhető 3 db eladó használt lakás, 2 db “újépítésű” (10 éves) és a város legszélén vannak új beruházások, ahol található pár eladó lakás. Magyarul, nincs kínálat. E környéken mire egy lakást felújítasz és berendezed, eljutsz legalább 260.000 euroig, ami jelenleg 93.600.000 forint.

A saját döntésemről: a San Cataldo-i ingatlant azért (is) veszem, mert van egy tini lányom, aki csak akkor jön le, ha hozhatja a barátait is. Ezt megértem, ebben a korban válik le a családról, alakít ki kommunát magának. Felmerült bennem egy balatoni ingatlan is, hogy az nekik jó lesz nyárra, de azokon az árakon nem vagyok hajlandó vásárolni. Már többször mondtam a lányomnak, hogy veszek a közelben még egy lakást és itt lehetnek a barátaival, de ő nem akart élni ezzel a lehetőséggel, mert nem volt benne biztos, hogy lejönnének a barátai. Aztán úgy döntöttem veszek a környéken még egy lakást, mert jelenleg nagyon jó áron vannak. Hasznosítani mindenképpen tudom, mert airbnb-re felrakom, ha nem használja senki a családból. Itt is vannak olyan cégek, akik menedzselik mások ingatlanjait. Ez eddig az érzelmi része, a ráció fentebb a grafikonokon és az istat oldalán.

A megvásárolandó ingatlan (szerdán szerződünk, le van foglalózva)

A videón egy januári állapot látható, senki se akadjon ki emiatt az elhanyagolt állapot miatt. Tél van, nincs ott senki, én még nem láttam élőben az ingatlant (holnap tudok kimenni először). A videó alapján és a Google Earth-ön mért adatokkal az alábbi elképzelésünk van róla. Konyhát belenyitjuk a nappaliba. A nappaliból a szobák előszobájának ajtaját a konyha oldali falra rakjuk. Így képződik egy kanapéhely a bejárattal szemben, ami akár egy kinyitható ágy is lehet. A konyha-nappali egybenyitásával képződik egy több funkciós pult, ami munkapult és étkező asztal is lehet. A lakás belsőépítészetéhez igénybe veszem Szemerédi Beátát, aki nem csak rokonom, hanem évekig Milánóban élt, valamint ismeri a kivitelezőt Sergiot, dolgoztak is már együtt, továbbá Beáta velem ellentétben beszél olaszul. Ismeri a helyi boltokat, beszerzési helyeket. Nekik is van itt egy szép házuk Lecceben. Bea ötlete a tetőre egy fehérre festett pergola vitorlavászonnal, ezt a hátsó egyharmadba képzeli el, alá kanapéval és sütőhellyel. Az első részbe (tenger felé) pedig 4 db napágy kerülne. Az egész tető műfűvel lenne burkolva. Tennénk két pálmafát hatalmas nagy edényekbe. Már látom magam előtt az egészet: tetszik. 🙂

Árakról: vételár és az összes költségek átfogják lépni a 100.000 eurót, de reményem szerint nem lépik át a 115.000-et. Ebből a vételár 68.000 euró, illeték + közjegyző 4.900 euró.

Ezzel zárom soraimat, de egyben megnyitom az újabb évadot, immáron egy másik új szerzeménnyel. Végig fogom bloggolni a folyamatot, eseményeket. A felújítás májusig elkészül, utána egy berendezés és már kezdődhet is a nyár!

Olaszországi ingatlanvásárlás S03E02

Az előző bejegyzésemből egy dolog maradt ki a helyi ingatlanadó. Ezen a nyáron amikor lent voltam már várt az első csekk. Halványan emlékszem kb 400 euro per év. A vízről viszont kiderült, hogy annyira keveset fogyasztok, hogy nekem nem kell fizetnem érte.

A nyár nagyon jó volt és az első alkalom amikor semennyi honvágyunk nem volt. Eddig kb félidőben ránk jött, hogy hazajönnénk pár napra, most először nem akartuk ezt. Ehhez minden bizonnyal hozzájárult, hogy voltak nálunk barátaink és az esti Netflixes szórakozások is. Végül a szeptemberi határzár miatt augusztus 31.-én hazajöttünk.

A járvány ellenére minden jó volt, az olaszok fegyelmezettek voltak. Tőlünk kicsit tartottak a tengerparton, mivel itt is az a mém az emberek fejében, hogy a külföldiek hozzák be a vírust. Nyilván. Az olaszok egyáltalán nem utaznak sehová, nem is tömörülnek egymásra. Ja. 😉

El is felejtettem, át lett festve a házunk tópszínűre.

Olaszországi ingatlanvásárlás S02E03

Múlt hét szerdán (2019.07.31) lett személyim. Magam sem értettem miért, de tökre feldobott a dolog, pedig csak egy újabb gondot vettem a nyakamba még egy ország aki basztathat.  Eljött az alkalom, hogy bankot váltsak. Nekikezdtem online, de annyi féle kérdés van ami nincs kifejtve és valamilyen olasz jogszabályra hivatkozik, hogy menet közben elment tőle a kedvem, mert a saját anyanyelvemen sem lenne ez egyértelmű számomra. kb ilyen kérdések: Akármelyik n+1 jogszabály hatálya alá esik ön? Büntetőfelelősségem tudatában kijelentem ()Igen ()Nem Ezt egyelőre nem ugrom meg. Amikor személyesen töltöttem ki, akkor a bankár ezeket megcsinálta helyettem. Ha majd lesz időm és kedvem nekiesem még egyszer.

Olaszországi ingatlanvásárlás S02E02

Azt hittem vége, de nem. Ma voltam az önkormányzatnál, hogy csináltatok személyit (igazából itt egyben van a lakcímkártyával és még mindig nem a saját lakásomba vagyok bejelentve). Sajnos nem tudták megcsinálni, mert nekem mind idegennek először a címemet kell módosítanom. Rendesek voltak, mert a másik ablaknál azonnal fogadtak. Itt megkérdezték mi a jogcím (vásárlás), és miből kívánok élni. Kérdéseket megválaszoltam a papír elkészült majd az ügyintéző átirányított  az adóhivatal ablakához, ahol meg kellett csinálnom a kukára a szerződést. Na ilyenem sem volt eddig, mert azt hittem a szemételvitel a közös költség része. Hogy mik derülnek ki! 🙂 Amikor végeztem visszamentem az eredeti ablakhoz a személyimért. Erre azt mondja, hogy jöjjek vissza jövőhéten. WTF? Itt az a szabály, ha a külföldi címet vált, akkor egy héten belül kijön a rendőrség leellenőrzi, ami nem feltétlen jelenti azt, hogy én találkozni fogok vele, mert neki az is elég, hogy a kapucsengőn rajta a nevem. Amikor letelik az egy hét, akkor megcsinálják a személyimet. Igazából igazolvány csak azért kell, hogy egyszerűbb legyen az itteni életem, az ügyintézések során.

Olaszországi ingatlanvásárlás S02E01

Ez a blog igazából kimerült hiszen a célját megvalósította, remélhetőleg elég jól bemutatta az ingatlanvásárlás folyamatát Olaszországban valamint annak felújítását. Talán egy dolog még sokakat érdekelhet, hogy megérte-e illetve, hogy jó döntés-e volt ez az egész.

Röviden: igen

Hosszabban, azt kell hogy mondjam nagyon is. Na nézzük miért. Először is ez cca 210.000 € (minden benne van a berendezés is) tudna hozni évente 2.4%-ot hasonló biztonsággal (euró alapú magyar államkötvény, most senki ne jöjjön a MÁP+-szal, mert az forint alapú), ami esetemben 5.040 € lenne amihez hozzájön még 2.000 € lakásrezsi. Ez 325 árfolyamon 2.288e Ft.  Nekem ebből a pénzből kellene megoldanom a  családom (5-7 fő) nyaralását minden évben (a lakásomban 12 ágy van, de ennyi ember csak akkor működne, ha ideiglenes és nagyon szoros a kötelék). Hasonló szállás mint a lakásom itt nem létezik, de ha létezne is, akkor maximum 10-14 nap bérleti díj lenne ez az összeg (itt az augusztus nagyon drága), mi pedig 2-3 hónapot vagyunk itt. Persze arra is gondolni kell, hogy ilyen felszerelt otthont nem adnak ki, nagy érték az is, hogy számos sporteszközünk van itt. Érték számunkra az is, hogy kedvenc berendezési tárgyaink között élhetünk, valamint az is, hogy sok holmi eleve itt van, pl komplett fürdőszobai felszerelések, mint törölköző, parfüm, személyes higiénia, komplett strandfelszerelés, etc. Legalább 3-4 bőröndnyi olyan cucc amit már nem kell utaztatnunk. Az az  ideális állapot amikor majd kulcs és pénztárcával utazhatom még nem jött el. Most is egy kitömött kisbusszal érkeztem.  Hoztam több festményt, még egy ágyat, 5 db szőnyeget és rengeteg apróságot. Még pár év mire minden dekorációs tárgy is a helyére kerül. Függönyünk még mindig nincs, de a karnist már felszereltem. Halad lassan minden, nem sietek, nem ezért vagyunk itt.

Hogy Te kedves olvasó vegyél-e külföldön ingatlant: nem tudom. Azt tudom, hogy a vagyon  diverzifikációja jó dolog és szükséges is ez pedig még ad hozzá egy földrajzi dimenziót is. A gyerekeimnek fantasztikus gyerekkora lesz, amit nem tudok pénzre váltani. Szóval innen üzenem, hogy lehet a pénzen boldogságot venni. Ha olyan országban vásárolsz, ahol padlón vannak az árak vagy te magad tudsz árun alul venni, akkor mit veszíthetsz? Szerintem egy jó kaland. Amit még hozott nekem ez az ingatlan az a megnyugvás. Megnyugtató érzés, hogy egy másik európai országban és van rezidenciám. Jó érzés, hogy nem egy ország kénye-kedve szerint vagyok kiszolgáltatva. Bármikor szavazhatok azzal, hogy a székhelyemet mozgatom. Nekem a vagyonom jelentős része Magyarországon van. Ha eszembe jut a nagyszüleim sorsa, akiktől szinte mindenüket elvették, valamint a “történelem ismétli önmagát” akkor ez egy újabb érv amellett, hogy a döntésem helyes volt. A pénznek,  vagyonnak leginkább a biztonságot adó érzése az ami elhozza azt a nyugalmat, amitől egy jómódú ember megbékél magával és a világgal, ahogyan azt nulla forintból egy buddhista szerzetes is teszi. 

PS.: Még sokakat érdekelhet, hogy mennyibe kerül évente ez az ingatlan: max 800-1.500€ attól függ mennyit fogyasztasz. (Ha egész éveben itt lennék, akkor 2.000++ € lenne)  UPDATE: ha letelik a második év is, akkor majd összesítek.

Olaszországi ingatlanvásárlás S01E27

Végül július 24.-én  este 10 körül indultam haza. Útközben Pescaraban felkaptam két raklapot. (Szívesség önmagamnak.) Huszonötödikén este 11-re értem haza. Útközben amikor fáradt vagyok alszom pár órát a kocsiban. Jobban szeretek így menni, mint szállodában alvás, majd két napig napi 8-10 órát vezetni. Egy ilyen út során kb 5-6 órát alszom a kocsiban, elosztva három alkalomra. Így végül jobb mentális állapotban vezetem le az utat, mint más felosztásban. Anno a kognitív tudományi tanszéken az emberi emlékezet tárgy sokat adott ahhoz, hogy ezt a módszert használjam. Az úgynevezett mikroalvások amiket kb 200km-enként beiktatok és a nagyobb pihenők összességében azt eredményezik, hogy kb kipihenten érkezem meg 24 óra autózás után. Szóval szerda este megérkeztem, csütörtökön és pénteken bevásároltam a hiányzó dolgaimat, majd szombaton felpakoltam mindent egy vé osztályba. Fullon volt. Ha pakoltam volna még bele, akkor már én nem tudtam volna beülni. Ez abból a szempontból nagy szívás volt, hogy nem tudtam fekve aludni csak olyan félig meddig támaszkodva, mert az anyósülés is televolt vállig. Még szombat délután elindultam Nagykovácsiból Leccébe, mert a család a szerda délelőtti géppel jött utánam. Nekem szerdáig le kellett mennem Leccébe, felhordani mindet, szerelni még egy csomót, majd elmenni Bariba a családomért. Így is lett, abszolváltam a feladatot, de megint nagyon kimerültem. A lakásomtól a repülőtér 175 km egy irányba, így maga az elugrok a családért a repülőtérre laza 350 km.

Feleségem és gyermekeim ekkor (augusztus 1.) látták  a lakást először. Nem volt nehéz beleszeretniük, mert hasonlít  nagyon sok mindenben a nagykovácsi otthonunkhoz (csak kisebb, de nem zavaróan). A gyerekek még a következő két napon is azt kérdezték, hogy mikor megyünk Olaszországba. 🙂 A leccei lakásunkat már most annyira az otthonunknak érezzük, hogy csak ha kilépünk az ajtón, akkor vesszük észre, hogy Olaszországban vagyunk.

Kisebb problémák is voltak az ingatlannal. Szétrepedt a küszöb a bejáratnál amit garanciában cserél majd a kivitelező és felrobbant az egyik zuhanykabin ajtó. Na ez durva volt. A feleségem a nagyobbik kislányommal zuhanyzás végeztével ki akartak jönni és az ajtónyitáskor felrobbant az üveg. Lett rajtuk pár felületi karcolás, kb 8-10 db per fő, de szerencsére semmi komoly. Nagy mázli, hogy egyikük szemébe sem ment szilánk.