Hónap: 2022 július

Sokan jönnek Magyarországról Olaszországba. A többség olyan helyekre megy amit látott valahol, vagy ismerőse mesélt neki róla, vagy hallott róla. Ezek a helyek tipikus turista helyek, ahol tömeg van. A legnépszerűbb helyeken a törölközök összeérnek. A mi családunk nem ezeket a helyeket szereti itt. Hanem:

Mint látható, ezen partrészen rajtunk kívül csak pár ember van. A videó egy hétköznapi napon készült. Hétvégén kb 50 méterenként van egy-egy család. Augusztus végén, volt olyan amikor kilométeres körzetben csak mi voltunk. Azt szeretjük ezeken a helyeken, hogy csak mi vagyunk és csak egymásra figyelünk. Nincs zavaró tényező. Nem bömböl a zene, nem kér a gyerek 5 percenként valamit a büféből, nem keveredik el a tömegben. Számunkra ez az igazi kikapcsolódás és pihenés. Az itt töltött idő bensőséges és nagyon nyugodt. Annak ellenére, hogy rühellem a minőségi idő kifejezést (mert önbecsapás arra, ha valaki keveset van a másikkal), de ha valami az, akkor ez bizony az. Az ok amiért van itt Pugliában lakásom, ezen a videón és a kontextuson keresztül remélem átmegy mindenkinek.

San Cataldo-i lakással kapcsolatban van egy új történetem. Nagyban glettelek a teraszon, amikor a szomszéd elkezd nekem vadul magyarázni. Kicsit beparáztam, mert értettem annyit, hogy a glettelésről beszél nekem. Azt hittem azt reklamálja meg, hogy glettel eltüntetem a részemen a rücskös felületet. Elméletileg ugye, az egységes homlokzati kép vagy arculat, akár szabályozva is lehet valahol, amit jelenleg én nem ismerek. Na mondom, nyomhatom fel a nemes vakolatot a végén. Persze azt megelőzően is az lenne a munkafeladat, hogy először síkba kell húzni a felületet. Eközben a szomszédom egyre csak ismétli magát, de én semmit sem értettem. Átmentem hozzá telefonnal, hogy a google translate párbeszéd funkciójával beszélgessünk. Kiderült azt szeretné, ha nála is glettelnék. 🙂 Mondtam neki, hogy én nem vagyok szakember, pénzügyi igazgatóként dolgozom. Mondta nem baj, majd berángatott a lakásába és megmutatta a repedést. Mondta csináljam meg neki, de lefesteni nem kell, azt majd megcsinálja ő. Egy darab repedés volt. Pár perc munka. Erőszakos volt, én meg gyenge. Megígértem neki, hogy meg fogom csinálni. Az összes haverom otthon most ezen nevet. 🙂 Épül az itteni egzisztenciám! Lesz itt munkám minden nyárra.

Másik történetem, hogy tegnap szemtanúja voltam életem első lakógyűlésének. Itt ugye ezt ügyvéd vezeti le, aki a közös képviselő is egyben. Ennyi káromkodást ritkán hal az ember. Keményen összevesztek egymással a lakók. Én arra érkeztem meg, hogy azt hittem a 80 éves pasi megüti a tolószékes 75 évest. Azon vesztek össze, hogy hogyan spóroljanak. A 80 éves egy gazdag nyugdíjas, a 75 éves nem. Az volt a spórolási javaslat, hogy felváltva takarítsanak. Én az ilyenen nem idegeskedem. Ahogy akarják, majd én nem takarítok, emiatt majd ők akarják megszavazni azt, hogy akkor legyen fix külsős takarító újra, mert van aki jelenleg nem takarít. A passzivitással sokan céget vezetnek, sőt! egyesek országokat is. Szóval repkedtek a cazzo-k, a va fanculo-k. Egyszer csak nem bírta tovább az ügyvédnő az asztalra csapott és egy va fanculoval nyitott. 🙂 A lakógyűlésen a szavazás eredménytelen volt, augusztusban folytatják. A végén a 80 éves (ő a haverom, mindig magyaráz nekem valamit) feljött a tetőre, ekkor én a sógornőmet ráuszítottam, hogy mondja el az öreg mi volt lent. Röhögött az egészen, azt mondta tipikus olasz lakógyűlés ez. Pár perce még azt hittem lenyomja a tolószékest. 🙂 Megjegyzem a település legjobb részén van ez a társasház. El sem tudom képzelni a többi helyen mik mehetnek.

Még valami. A San Cataldo-i lakásom megvétele után a sógorom testvére is vett itt egy házat, és a mai napon a sógorom pedig Gallipoliban vett egy tengerparti lakást nagy terasszal. Úgy látszik motiválom a rokonaim. Mondjuk a sógornőm azt mondta, hogy bár a Gallipoliban lévő lakás 3,5x annyi volt, mint az én San Cataldo-im, de valószínűleg a hozama nominálisan ugyanannyi lesz, ha kiadnánk mindketten. Ebben a szép az, hogy a sógorom közgazdász doktor, a milánói egyetemen még anno tanított is. Hiába na, az érzelmek döntenek. Amúgy Gallipoli menő hely, mert nemzetközi vizeken hajózó yachtok is kikötnek feltölteni magukat ott.

Most, hogy már két autóval vagyunk itt, végre tudok dolgozni is. Hétfő óta csak csiszolok és glettelek, na meg anyagot szerzek be. Megvásároltam a festéket a bejárati kiskapura, a nyílászárókra, falra kívülre és belülre, vettem glettet és mélyalapozót, valamint fehér cementet a lábazat javításához. Nincs még meg minden. Remélem jól értettük egymást az eladóval és jó anyagokat adott. Ebben most amúgy el vagyok bizonytalanodva, mert matt (selyemfény?) festéket kértem az ablakokhoz, de a net szerint fényest kaptam. Igazából mindegy, ilyenen nem akadok fent. Mindkettő jól néz ki.

Kezdésnek a hátsó lodzsát választottam. Az ok egyszerű, kevésbé van szem előtt. Van önbizalmam a munkához, hisz különben nem kezdtem volna bele, de önkritikát is képes vagyok gyakorolni. Ez a lodzsa kb 8 nm nettó. Az elvégzendő munkák: falfestés, nyílászáró mázolás, műfű lerakása, betonfestés. Napi 3 órát áldozok a feladatra, de ma kivételesen ez 5 lett. Eddig 14 óra munka után a csiszolás kb, 75-80%-a lehet kész, a glettelés a nyílászárókon részleges, a falon pedig csak próbát készítettem. Sajnos túl meleg van a gletteléshez. Kezdőként kell nagyon gyorsan dolgoznom az anyaggal, mielőtt megköt a kezemben. Becslésem szerint a kitűzött feladat első harmadánál tarthatok.

Glettelés előtt a fa barázdáiban lévő korhadásokat eltávolítottam, ezt drótkefével (kézi és gépi) és egy multifunkciós barkácsgéppel, valamint kézi csiszolással tettem. A csiszolóvászon szemcsemérete 40-80-120 attól függően, hogy a fa melyik részét csiszoltam, ugyanis a nap nem egyformán érte, így az állapota is különböző, a csiszolás mélység is az. Glettelés után érdemes másnap lecsiszolni, mert akkor még nem olyan kemény a glett és gyorsabban végez az ember. Itt jön az első szabály, annyit glettelj és olyan vastagon amit másnap képes leszel lecsiszolni. Másnap én a csiszolást addig folytattam, amíg meg nem jelent a fa felülete és a glett csak a barázdákban illetve, ahol a fa kicsit homorú lett az idők folyamán ott a közepén nem maradt. Lényegében minden felesleges glettet eltávolítottam. Amikor az ember ilyen munkában van benne, érdemes többször átnézni, átsimítani. Simításra tökéletesen síknak kell lennie, az optika nem számít, mert fedő festéket fogok hozzá használni. Áttetszőség szinten kétféle festék van, vastag és vékony lazúr. Én vastagot fogok használni ez teljes fedést ad, nem fog látszani a faerezete. Öregebb fánál, ahol már sok a javítás talán ez a célszerűbb is, különben a hatás túl rusztikus lesz. Persze ez is cél lehet, de nem ennél a lakásnál. Ez egy modernebb külsőt fog kapni, ehhez pedig a teljes fedés kell.

Munkához használt eszközök 30-as és egy 100-as spatulya a glett felhordásához és a fal kaparásához valamint egy BOSCH PMF 220 CE multifunkcionális gép.

Nem sok minden történt amióta családdal vagyok itt délen. Lelassult minden munka, aminek az oka, hogy csak egy autónk van itt.

Az egyik nap épp a Bricomanban vásároltam, amikor két magyar beszélgetését meghallottam. Nem vagyok az a típus, aki ilyenkor megszólítja a másikat, de most kivételt tettem. Ennek oka, hogy mégis csak egy barkácsáruházban vagyunk, ami egyben azt jelenti, hogy vélhetőleg nekik is van itt ingatlanjuk. Meggyőződésem, hogy az emberek közötti összetartóerő a vérvonal mellett a közös érdeklődés vagy gondolkodás lehet. Ebben a szituációban a téma adott: magyarként ingatlant birtokolni Pugliában. Az egyik beszélgetőpartneremnek szintén kettő ingatlanja van itt Lecce mellett (Torre Rinalda ingatlan kínálata). Az elsőt a vírus alatt vette, a másodikat idén. A blogomat nem ismerte. Jó látni, hogy nem egyedül vagyok ebben a döntésben/gondolkodással. Lássuk be, amikor az ember egyedül van az álláspontjával, akkor többnyire vagy bolond, vagy zseni és ez nem mindig látszódik azonnal. 🙂 Amúgy egy multifunkciós barkácsgépért mentem, amivel lehet vágni és csiszolni is valamint barátkozni a festékosztály kínálatával. Elsőre 120-as csiszolópapírt vettem a faablakokhoz, de az kevés lett, vagyis túl finom. Veszek 80-ast is, mert túl barázdált a fán lévő korhadáskezdeményeződés. A 120-as elég lenne, ha csak érdesíteni akarnám a festett felületet. A mostani munka ennél többet kíván.

Mint utaltam rá zavart, hogy csak egy autónk van. A leccei garázsomban kb egy Fiat 500-as férne be. Nézegettem a kínálatot otthon is és itt is, de az árak láttán fizikai fájdalmat éreztem. Két éve ez az autó újonnan 3,5 milla volt. Kedvezményekkel és az összes extrával ki lehetett hozni a szalonból négy millió és némi apróért. Most a használtak mennek ennyiért. Ráírtam egy barátomra, hogy nem adja-e el az övét. Visszaír: Viccelsz? Most vettem még egyet. Imádja, pedig egy MB E mellé vette játszani, de ma már ez a főautója. Kérdezte mit bénázok a használttal, amikor a 3 évesek 80 ezer km-rel mennek 4,5 millió hufért, 6 millióért kihozok egy újat. Igaza van. Gondoltam mielőtt megveszem látatlanban azért szeretnék beleülni egybe. Elmentem másnap egy FIAT szalonba, ahol újként csak elektromosak voltak kirakva, de a használt részlegen volt egy 500C kábrió. Nem férek bele. Basszus. Nagy autót nem fogok venni, amit nem tudok a garázsban tartani. Kint az utcán hagyni valamit akár 9 hónapra szerintem nem túl szerencsés dolog. Két üzenete is van: Vidd el és nem vagyunk itthon! Egyiket sem kommunikálnám kifelé. Miközben kocsikról beszéltünk a barátom kérdezte, hogy mennyi km van az E kupémban. Mondom 5 éves lesz most és 50.000 km. Egyből kérdezte, hogy a fenébe csinálom ezt. Mondom van négy autónk és összesen megyünk évi 40.000 km-t, de sokszor van amikor egy hétig nem megyünk sehová. Ahogy ezt kimondtam egyből bevillant: Kinek akarom megőrizni a kupémat annyira jó állapotban, hogy nem használom? Egy gyors számolás és meg lett döntés: lehozom a kupémat is, amúgy is nagyon hiányzik minden nyáron. Ezt követően vettem egy repülőjegyet másnapra (péntek VII.01).

Az indulás napján már ötkor felébredtem. Úgy volt, hogy reggel a feleségem és a gyerekek kivisznek a vasútállomásra. Nem volt szívem felkelteni őket. Úgy voltam vele, csak 4,2km, annyit lesétálok. Így is lett. Az állomáson lévő terminálon félperc alatt megvettem a jegyem, a szoftver UX nagyon intuitív volt, a felület tud angolul. A vonat tiszta és kulturált, némán siklott ~145km/h átlaggal Bari Centrale felé. A jegy ~12 euró volt. Bari Centrale-ból indul egy kisvasút a reptérre ennek az ára további 5,1 euró volt. Ha megveszed a jegyet, a rajta lévő QR-code nyitja az állomáson a WC-t is és leszállás után az állomást is csak azzal tudod elhagyni egy zsilipkapun át. Mielőtt felszálltam volna erre vasútra, az állomáson megkérdeztem rossz olasszal és kézzel-lábbal egy pártól, hogy ez a vonat a reptérre megy-e. Ismerős akcentussal, de angolul válaszoltak. Innentől magyarul folytattuk a beszélgetést. Most voltak itt először. Megbeszéltük az élményeinket és sok mindent azonosan láttunk Pugliával kapcsolatban. Nekik is az első reakció érkezés után az volt, mint anno nekem. Vagyis: Mi ez a cigány putri? 🙂 Ugyanis szinte minden régi vagy kopott, sok a grafitti, sok helyen az utcai szemetesekből kifújja a szél a szemetet és szépen elteríti a városban. Meg kell jegyeznem, hogy ha valaki reggel jön kb 6 óra után, akkor minden tiszta, mert akkor takarítanak és ürítik ezeket a kukákat. Napközben nagyon sok szemetet gyártanak az olaszok. Sajnos két település között is jellemző még ez, hogy szemetes az út széle. Ahol a leccei lakásom van, azt minden reggel feltakarítják az utcát. Ilyen egy jó környék.

Budapesti reptérre kijött elém az egyik kollégám és bevitt a céghez. Ott parkol az egyik autóm. Azzal hazamentem, majd másnap hajnalban elindultam Leccébe egy másikkal.

Szombat reggel Nagykovácsiból indultam 3:20 körül és 22:00-ra értem ide a leccei lakásba. Útközben a nagyobbik lányomat kiraktam Balatonlellén a nagymamájánál. Pihenni 3×1 órára álltam meg útközben. Ilyenkor ülés hátra tolva és lehajtva, szem becsukva csinálom a mikróalvást. Ezenkívül még enni, és tankolni álltam meg párszor. Iszonyat sokan voltak az utakon. Ha az egész útra hoztam volna enni és innivalót, akkor kb egy órát megspórolok. Volt az út alatt két dugó is, ahol további minimum 1 órát veszítettem. Emiatt az utolsó 500 km-t már nagy sebességgel toltam le. Ha levonom az összes időből a becsült állásokat, akkor 125 km/h átlagsebesség jön ki. Az E400 fogyasztás 120 km/h-nél 7 liter lett volna, de 140-180 között 10 liter benzinnel beérte az autó. Ahogy a linkelt cikkben, nekem is 12,5 litert fogyaszt otthon vegyesen használva, ami inkább várost jelent.