Nem sok minden történt amióta családdal vagyok itt délen. Lelassult minden munka, aminek az oka, hogy csak egy autónk van itt.
Az egyik nap épp a Bricomanban vásároltam, amikor két magyar beszélgetését meghallottam. Nem vagyok az a típus, aki ilyenkor megszólítja a másikat, de most kivételt tettem. Ennek oka, hogy mégis csak egy barkácsáruházban vagyunk, ami egyben azt jelenti, hogy vélhetőleg nekik is van itt ingatlanjuk. Meggyőződésem, hogy az emberek közötti összetartóerő a vérvonal mellett a közös érdeklődés vagy gondolkodás lehet. Ebben a szituációban a téma adott: magyarként ingatlant birtokolni Pugliában. Az egyik beszélgetőpartneremnek szintén kettő ingatlanja van itt Lecce mellett (Torre Rinalda ingatlan kínálata). Az elsőt a vírus alatt vette, a másodikat idén. A blogomat nem ismerte. Jó látni, hogy nem egyedül vagyok ebben a döntésben/gondolkodással. Lássuk be, amikor az ember egyedül van az álláspontjával, akkor többnyire vagy bolond, vagy zseni és ez nem mindig látszódik azonnal. 🙂 Amúgy egy multifunkciós barkácsgépért mentem, amivel lehet vágni és csiszolni is valamint barátkozni a festékosztály kínálatával. Elsőre 120-as csiszolópapírt vettem a faablakokhoz, de az kevés lett, vagyis túl finom. Veszek 80-ast is, mert túl barázdált a fán lévő korhadáskezdeményeződés. A 120-as elég lenne, ha csak érdesíteni akarnám a festett felületet. A mostani munka ennél többet kíván.
Mint utaltam rá zavart, hogy csak egy autónk van. A leccei garázsomban kb egy Fiat 500-as férne be. Nézegettem a kínálatot otthon is és itt is, de az árak láttán fizikai fájdalmat éreztem. Két éve ez az autó újonnan 3,5 milla volt. Kedvezményekkel és az összes extrával ki lehetett hozni a szalonból négy millió és némi apróért. Most a használtak mennek ennyiért. Ráírtam egy barátomra, hogy nem adja-e el az övét. Visszaír: Viccelsz? Most vettem még egyet. Imádja, pedig egy MB E mellé vette játszani, de ma már ez a főautója. Kérdezte mit bénázok a használttal, amikor a 3 évesek 80 ezer km-rel mennek 4,5 millió hufért, 6 millióért kihozok egy újat. Igaza van. Gondoltam mielőtt megveszem látatlanban azért szeretnék beleülni egybe. Elmentem másnap egy FIAT szalonba, ahol újként csak elektromosak voltak kirakva, de a használt részlegen volt egy 500C kábrió. Nem férek bele. Basszus. Nagy autót nem fogok venni, amit nem tudok a garázsban tartani. Kint az utcán hagyni valamit akár 9 hónapra szerintem nem túl szerencsés dolog. Két üzenete is van: Vidd el és nem vagyunk itthon! Egyiket sem kommunikálnám kifelé. Miközben kocsikról beszéltünk a barátom kérdezte, hogy mennyi km van az E kupémban. Mondom 5 éves lesz most és 50.000 km. Egyből kérdezte, hogy a fenébe csinálom ezt. Mondom van négy autónk és összesen megyünk évi 40.000 km-t, de sokszor van amikor egy hétig nem megyünk sehová. Ahogy ezt kimondtam egyből bevillant: Kinek akarom megőrizni a kupémat annyira jó állapotban, hogy nem használom? Egy gyors számolás és meg lett döntés: lehozom a kupémat is, amúgy is nagyon hiányzik minden nyáron. Ezt követően vettem egy repülőjegyet másnapra (péntek VII.01).
Az indulás napján már ötkor felébredtem. Úgy volt, hogy reggel a feleségem és a gyerekek kivisznek a vasútállomásra. Nem volt szívem felkelteni őket. Úgy voltam vele, csak 4,2km, annyit lesétálok. Így is lett. Az állomáson lévő terminálon félperc alatt megvettem a jegyem, a szoftver UX nagyon intuitív volt, a felület tud angolul. A vonat tiszta és kulturált, némán siklott ~145km/h átlaggal Bari Centrale felé. A jegy ~12 euró volt. Bari Centrale-ból indul egy kisvasút a reptérre ennek az ára további 5,1 euró volt. Ha megveszed a jegyet, a rajta lévő QR-code nyitja az állomáson a WC-t is és leszállás után az állomást is csak azzal tudod elhagyni egy zsilipkapun át. Mielőtt felszálltam volna erre vasútra, az állomáson megkérdeztem rossz olasszal és kézzel-lábbal egy pártól, hogy ez a vonat a reptérre megy-e. Ismerős akcentussal, de angolul válaszoltak. Innentől magyarul folytattuk a beszélgetést. Most voltak itt először. Megbeszéltük az élményeinket és sok mindent azonosan láttunk Pugliával kapcsolatban. Nekik is az első reakció érkezés után az volt, mint anno nekem. Vagyis: Mi ez a cigány putri? 🙂 Ugyanis szinte minden régi vagy kopott, sok a grafitti, sok helyen az utcai szemetesekből kifújja a szél a szemetet és szépen elteríti a városban. Meg kell jegyeznem, hogy ha valaki reggel jön kb 6 óra után, akkor minden tiszta, mert akkor takarítanak és ürítik ezeket a kukákat. Napközben nagyon sok szemetet gyártanak az olaszok. Sajnos két település között is jellemző még ez, hogy szemetes az út széle. Ahol a leccei lakásom van, azt minden reggel feltakarítják az utcát. Ilyen egy jó környék.
Budapesti reptérre kijött elém az egyik kollégám és bevitt a céghez. Ott parkol az egyik autóm. Azzal hazamentem, majd másnap hajnalban elindultam Leccébe egy másikkal.
Szombat reggel Nagykovácsiból indultam 3:20 körül és 22:00-ra értem ide a leccei lakásba. Útközben a nagyobbik lányomat kiraktam Balatonlellén a nagymamájánál. Pihenni 3×1 órára álltam meg útközben. Ilyenkor ülés hátra tolva és lehajtva, szem becsukva csinálom a mikróalvást. Ezenkívül még enni, és tankolni álltam meg párszor. Iszonyat sokan voltak az utakon. Ha az egész útra hoztam volna enni és innivalót, akkor kb egy órát megspórolok. Volt az út alatt két dugó is, ahol további minimum 1 órát veszítettem. Emiatt az utolsó 500 km-t már nagy sebességgel toltam le. Ha levonom az összes időből a becsült állásokat, akkor 125 km/h átlagsebesség jön ki. Az E400 fogyasztás 120 km/h-nél 7 liter lett volna, de 140-180 között 10 liter benzinnel beérte az autó. Ahogy a linkelt cikkben, nekem is 12,5 litert fogyaszt otthon vegyesen használva, ami inkább várost jelent.