Olaszországi ingatlanvásárlás S01E19

Ingatlanvásárlás olaszmamma módra:
http://www.olaszmamma.com/2018/04/ingatlanvasarlas-olaszorszagban/
Bár a saját oldalamat bekommenteltem pár napja, de a mai napig nem jelent meg. Ilyenkor elgondolkodom, hogy ez figyelmetlenség az oldal készítője részéről vagy valami más. Lehet naiv vagyok, de azt gondoltam, hogy a linkelt poszt azért született, hogy segítsen és nem azért, hogy klikkvadászat legyen. Ha segítség a célja olaszmammának, akkor vélelmezem pár napon belül megjelenik a kommentem és az oldalam linkje. Itt szeretném megjegyezni, hogy ezt az oldalt azért csinálom, hogy a hozzám hasonló “problémával” küzdőknek segítsek. Az ötlet nem tőlem van, egy barátom mondta, hogy miért nem blogolom ki végig. Amúgy sokszor nehezemre esik posztolni, hiszen az ügylet és téma miatt rengeteg személyes dolgot osztok meg idegenekkel.

Más. Ma találtam az Olaszország imádók fb csoportban (mert ilyen is van):
“A tartomány egyik legszebb városa Lecce szintén a Salentói-félszigeten fekszik. Dél Firenzéjének is nevezik, mert annyi műemlék maradt fenn itt az elmúlt századokból. Ezek többsége barokk stílusú. A legszebb, legdíszesebb templom a Santa Croce. A pazar templomok mellett a lakóházakon, szobrokon is megtaláljuk a várost teljesen uraló barokk jegyeket, mindössze a római színház és a főtéren található amfiteátrum lógnak ki ebből az egységes képből.”
forrás: tizi.hu

Van egy másik fb csoport is ami érdekes lehet azoknak akik Pugliában élnek:
Ungheresi in Puglia (Magyarok Pugliában)

Olaszországi ingatlanvásárlás S01E16

Szerda délután sikerült csinálnom 560 €-ért biztosítást, de nem akarta megkötni az ügynök, mert nem volt lakcímkártyám. Hahaha! Valahogy ezt éreztem, reggel még ezzel poénkodtam. Megoldás az lett, hogy másnaptól kötötte, mert ugye másnap lesz lakcímkártyám. (Spoiler) Így is lett, majd elküldtem neki WhatsApp-on ami az olaszok Vibere. 🙂  Még szerda délután kimentem San Cataldo mellé a “Riserva Naturale delle Cesine” néven fellelhető erdőbe, ami egy természetvédelmi terület nagyjából sík aszfaltúttal. A helyiek itt szoktak futni, sétálni, kerékpározni én görkorcsolyázni mentem amire kiváló a hely.

Csütörtökön reggel meglett a lakcímkártyám, majd irány a helyi CIB-be ami a Banca di Napoli  a homlokzat szerint, de a papírok alapján Banca Intesa Sanpaolo. Csináltam bankszámlát, bankkártyát és internetbank hozzáférést. A kezdeti kommunikációt a sógorom intézte, de mivel el kellett mennie Milánóba így részben angolul részben a Google Translate párbeszéddel fejeztük be. Itt megjegyzem, hogy iskolázott beszélgető társak esetén hibátlanul működik a Google Translate párbeszéd része, de amikor valaki elkezdi valami ilyesmit nyomni olaszul, mint pl: “Rossz culában a pulyák, furikban tasszícsák a dücsköt!”, akkor kudarcot vall. Amúgy az előbbi egy nyírségi mondat ami annyit tesz, hogy “Rossz ruhában a gyerekek, talicskában tolják a farönköt.”

Pénteken újra be kellet mennem a bankba, mert sikerült elkefélnem a bank app auth-ját, így letiltott. Aranyasokat voltak, segítettek. Délután kori a már ismertetett erdőben.

Szombaton pihentem, koriztam ajándékot vettem a lányaimnak, majd este átjött Sergio, ugyanis hétfőn jönnek visszakapcsolni a gázt a lakásomban és kellett hozzá meghatalmazás.

Vasárnap indultam haza repülővel Bariból. Kocsi leadásnál kicsit féltem, mert sok sérülést vettem észre az autón az egy hét alatt és nem mindenről tudtam, hogy ki csinálta. Itt jegyzem meg és másnak is ajánlom aki bérel autót, hogy átvételkor körbefotóztam, mert nem akartam ott lenni órákat. A bérlős cég is támogatta az ötletet.

Hétfőn kezdődött a munka a lakásomban. Sergio küldi folyamatosan a képeket az aktuális állapotról. Szerintem fog ez menni. Nem vagyok megijedve a felújítástól, mert nagyon sok ilyet csináltam már, így most végig gondolva kezdtem ennek neki, minden részletet tisztáztunk. Hogy mit akarok, azt a falakra felrajzoltuk, majd lefotóztuk mind a ketten.

Olaszországi ingatlanvásárlás S01E15

Hétfőn elrepültem Bari-ba, majd autót béreltem és azzal lementem a sógoromhoz.  A repülőn ismét megállapítottam, hogy van üzleti kapcsolat a két ország között, részünkről lányokat exportálunk talppal az égnek munkára. Útban Lecce felé megálltam Monopoliba, ahol együtt ebédeltem Robertával (aki itt él, korábban említettem már őt). Megmutatta nekem a helyi halász kikötőt, amiről lőttem két képet. Íme:

Utam a sógorom cégéhez vezetett, mert ott kaptam meg a lakása kulcsát. Este találkoztam Sergioval aki a felújítást fogja végezni. Becsült munkadíja (anyag nélkül) 250-350 euro per nm, ami picit meglepett, mert olcsóbbra számítottam. Oké, igazából szétverem teljesen, ez nálunk is kb ugyanennyi Budapesten. Munkadíjban benne van az anyagmozgatás (4. emelet), bontás, szállítás, sitt elvitel. Este megjött Milánóból a sógorom akivel elmentünk sushizni, bár addigra én már ettem. Kértem egy Miso levest amiből kiettem a halat és ittam két pohár prosecot, így este e sűrű nap után már nem volt szükségem dajkamesére. Aludtam másnap 10-ig.

Kedden elmentünk az önkormányzathoz, ahol  lakcímkártyát szerettem volna, de nem jött össze, mert hiányzott a biztosításom. Vagyis hiába vettem lakást, hivatalosan nem lakhatok benne, amíg nincs biztosításom. Ugye az egész nekem azért kell, mert belföldiként az első ingatlanra nem kell adót fizetnem és az illeték is olcsóbb így.
Akkor a helyes ügyintézési sorrend első körben:
– codice fiscale (adókártya).
– egészségügyi biztosítás (550 euro / év)
– igazolás minimum 6.000€-ról (budapesti bankszámla kivonat)
– lakcímkártya
– bankszámla
– közművek átírása
Mivel nálam felújítás lesz, így a saját lakásomba nem tudok bejelentkezni (ott keresnének és az szét lesz verve) így első körben a sógoromhoz jelentkezem be. Itt fognak keresni, ezért ellenőrzéshez kell pár személyes holmi a helyszínre, mert ugye én még ingázom és valahogy bizonyítani kell, hogy itt fogok élni, lesz itt személyes tulajdonom és nem vagyok strómanja senkinek, de senkinek. A szép az egészben ahogy lemegy a fenti szekvencia kb kezdhetem elölről, mert lakcímkártya hiányában a közműveket a sógorom nevére írattuk.
Amikor kész a lakásom:
– új lakcímkártya kell
– banknál címmódosítás
– közmű átírás
– egészségbiztosítónál címmódosítás

Szerda. Voltunk megint az Enel-nél (nála lesznek a közműveim), hogy befejezzük a gázszerződést, mert tegnap kifagyott a rendszerük és nem tudtuk lezárni. Itt megemlítem, hogy itt a gázóra és a villanyóra is GSM (fixme!) küldi az adatokat, szóval nem jön az olvasóember. Az Enel amúgy pont a lakásommal szemben van és mellette az önkormányzat ahol a lakcímkártyát kapom majd meg. Ha már itt voltunk bementünk oda is és megkérdeztük ennek a menetét. Lakcímkártya igénylés 16€ (illetékbélyeg a helyi traffikban),  ami 45 napig tart eközben kijön a rendőrség ellenőrizni, hogy itt élek-e. További 16€ az ideiglenes lakcímkártya amit remélhetőleg megkapok azonnal. Bízom benne, hogy ma sikerül elintézni a biztosításomat, holnap lesz ideiglenes lakcímkártyám és csinálhatok bankszámlát is. Remélem.  Itt tartok, folytatás következi, mert vasárnapig maradok.

Olaszországi ingatlanvásárlás S01E14

Ma telefonált a sógorom, hogy az ügylet lezárva a kulcsok nála vannak. Most már kijelenthetem, hogy van egy olasz ingatlanom. Bevallom rohadt jó érzés! Jobb érzés mintha ennyi pénzért vettem volna egy pasaréti negyven négyzetméterest. Még mindig várom Sergio ajánlatát a felújításra. Ahogy ez megvan lerepülök és megveszem a szükséges anyagokat.

Olaszországi ingatlanvásárlás S01E11

Nem akartam minden egyes kis apró eseményt leírni. Vártam amíg több összejön. Most annyi minden összejött, hogy lassan olyan sok, hogy a végén azt érzem nincs erőm mindent leírni.  Na lássunk neki!

Ott hagytam abba, hogy csütörtök. Még ezen a napon telefonált a közjegyző, hogy nem lesz pénteken aláírás csak hétfőn, mert nincs tolmács és nem készült el a fordítás. Egyből eszembe jutott a legtöbbet hallott olasz szó: “domani” ami annyit tesz: holnap. (“A domani” = Holnap találkozunk). Szerintem lent délen ez az első szavuk a csecsemőknek és csak később kezdenek el mamázni.

Említettem, hogy a csütörtöki napomat építőipari cégek látogatásával töltöttem. Ebben az volt a legszebb, hogy dicsekedhettem, mivel mondókámat azzal kezdtem, hogy vettem egy lakást Leccében és fel szeretném újítani. Ennyi ember még az életben nem örült a sikeremnek! 😛 Mert lássuk be, nem  vagyok egy Rothschild, de attól még rohadt jó érzés, hogy egy Nyugat-Európai országban vehetek egy nem kicsi lakást egy nagyon jó környéken. Bevallom, olykor el sem hiszem, hogy ez az én életem. (Azért felfogom.)

Pénteken érkeztek meg a sógornőmék Leccébe a férjével és a gyerekeikkel. Addig egyedül voltam a házukban. Sógornőmmel együtt elmentünk élelmiszert vásárolni, pont a lakásom közelébe, mert ott van az egyik kedvenc üzlete. Ha már élelmiszer, akkor megemlítem, hogy nagyságrendileg ugyanannyit költ erre az ember, mint Budapesten, de minőségibb dolgok vannak a kosarában.

Az árakról
– Közért kb ugyanannyi
– üzemanyag kb +20%
– étterem hasonló, mint Budapesten, de annyira olcsó helyek nincsenek, mint nálunk a legolcsóbbak
– bútor olcsóbb Leccében, mint Budapesten
– építőipari anyagok olcsóbbak Leccében, mint Budapesten
– kivitelezési költségek, amiket ismerek az is hasonló, mint Budapesten

Szombat
A nappalt azzal töltöttem, hogy a sógornőmmel körbeautóztuk Leccét. Megmutatta, hogy mit hol tudok megvenni a lakáshoz.  Este a családdal és barátaikkal elmentünk vacsorázni egy vendéglőbe. Itt a pincér vagy Freddie Mercury volt vagy az apja járt errefelé. Paradicsomos polipot ettem, amiről a sógornőm áradozott, hogy milyen finom. Miközben ettem azon gondolkodtam, hogy honnan ismerős ez az íz. A fenébe is! Pont olyan íze van, mint a paprikás-krumplinak! 🙂 Ezen jót nevettünk, mert sógornőmnek is leesett, hogy tényleg!  Ő sokszor jött ide csak ezért az ételért, annyira szerette. Közben talán észre sem vette, hogy gyerekkorunk akadályversenyíze az amire vágyik.
Sógorom a barátainak büszkén mesélte el, hogy vettem egy lakást a városban. Meglepődtek és mondták, hogy itt nem szoktak venni a külföldiek lakást. Az egyik barátja ingatlanos, de ő csak vagy nagy projekttel dolgozik (értsd sok lakásos új) vagy a nagyon drága villákkal (1m € ++). Ő azt mondta, hogy nagyon jól vettem és nyugodtan költhetek rá 20-30.000€-t, mert azt még most a válságban is érvényesíteni tudom az eladási árban, ha esetleg el kívánom adni.

Vasárnap
Már nem emlékszem mit csináltam ezen a napon. Lehet nem csináltam semmit csak feküdtem. Oh, de! Ezen a napon ismertem meg Sergio Duma-t aki fogja csinálni a lakásom felújítását. Elmentünk a lakásba, ott voltunk vagy három órát, mindketten mértünk és beszéltünk sógornőm segítségével. Elég durva átalakítás lesz, mert falakat is akarok elmozdítani. Konkrétan szét lesz verve teljesen az egész lakás. Tetszett, hogy Sergio megsértődött amikor megkérdeztem, hogy berakja a falba a klíma csövét vagy sem. Mondtam, hogy nálunk ez nem evidens, illetve evidens, hogy nem. 🙂 Az is érdekelt, hogy a 125nm parkettán hol lesz dilatáció. Nem értette. Mondtam neki, hogy nálunk a parkettások nem vállalják egybe az ilyen nagy felületeket. Hüledezett. Segio féle építőemberrel még nem találkoztam, annyira figyelmesen gondolta át a lakásomat, hogy nekem jó legyen, hogy már kezdtem szégyelleni magam a figyelmetlenségem miatt. Megkedveltem Sergio-t.
Este elmentünk egy étterembe, ahol pár napja már voltunk. ( Alex Ristorante )  Alex igazából Alessandra akinek a férje az üzletvezető. Leccében ez egy kifejezetten jó helynek számít. Annyit megtudtam a családomtól róluk, hogy a válságban elbukták a hitellel terhelt éttermüket, amit aztán egy barátjuk megvásárolt, felújított (ők már tőle bérlik) és így tovább megmaradhatott számukra az üzlet. Ezen kicsit elgondolkodtam. Az emberek többsége fel sem fogja, ha banki tartozással terhelt az ingatlana, akkor az nem az övé. Az ilyen emberek azok, akik egy ilyen dolgot traumaként élnek meg és megmentőjüket egyben gyűlölik is. Igazából, ha belegondolunk Alessandra és férje szerencsés emberek, mert volt egy olyan barátjuk aki jobban hitt bennük, mint a bank és így csinálhatják tovább amit szeretnek.

Hétfő
Reggel rokonaim magamra hagytak, a család egyik fele hazarepült Budapestre. A közjegyző délutánra volt megbeszélve. Kihasználtam a napot és körbejártam az üzleteket amiket még szombaton mutatott nekem a sógornőm. Mindenhonnan begyűjtöttem a katalógusokat, hogy itthon a feleségemnek legyen miből választania. Elsőnek a Bricoman -t látogattam meg. A Bricoman egy barkácsáruház, de egy olyan ahol még magasabb igénnyel is tud vásárolni az ember. Innen mindent meg tudok venni a lakásomhoz. Sokat fotóztam miközben feleségemmel Viberen kommunikáltunk, hogy mi milyen legyen.  Egyetlen egy dolgot nem tudok megvenni itt, az a kád. Nagyon kicsi kádak vannak Olaszországban! Kádat itthonról fogok vinni, de minden mást helyben vásárolok majd meg. Sergio amúgy mondta, hogy az embereket minden héten ki kell majd fizetni, a Bricoman pedig ráér. Mindent Sergio hoz majd el a Bricomanból, mert gondolom kap kedvezményt. A Bricomanért fizetni ráérek!? (Hm. Nekem ez egy új világ.) Más építőipari céghez nem mentem, mert feleslegesnek éreztem és mondták is, hogy az.
Jöttek a bútoráruházak. Ők érdekesek itt, igazából bemutató termek ahol meg tudom rendelni az árut amit majd legyártanak és leszállítják kb 6-8 hét múlva. Ez újabb szívás. Akkor konyhám az IKEA-ból lesz, azt hiszem ezt is itthonról viszem. Nézegettem a bútorokat tovább és feltűnt, hogy minden matrac 190×80. Igen kérem egész Olaszországban ez a sztenderd méret! Ha nagyobbat akarsz az 10 hét! Nagyobbat akarok, 193 cm vagyok. Már tudom, hogy ágyat is itthonról viszek ki. Amúgy a bútorok szerintem olcsóbbak lent, mint nálunk. Viszont, ha nem sztenderdet kérsz, akkor sírni fogsz az ártól. Nem mellesleg rejtélyes okból a matracok hihetetlenül drágák lent.
Szemezgetésnek ide rakok három bútorboltot:
http://mercatoneuno.com/ (szerintem ők a legolcsóbbak)
https://www.mondoconv.it/

http://www.astamobili.it/
És íme egy kiegészítők boltja: http://www.happycasastore.it/
kb dél volt amikor végeztem az üzletekkel és gondoltam kicsit kocsikázom, elmegyek Torre Chianca-ra. Így tettem és ezt lőttem:

Torre Chinaca-n nagyon olcsóak az ingatlanok, aminek az okára voltam kíváncsi. Nyaraló hely, helyenként belvízzel. Sok a szemét, de szép a part. Talán kicsit szeles rész. Odafelé úton csak afrikai bevándorlók jöttek szembe kerékpárral, több mint amennyi autó. Gondolom rendes albérlők és nem lakásfoglalók. Míg Leccében voltam, volt egy “Stop Racism” tüntetés is. kb 150 afrikai  vonult fel, hogy most már aztán legyen elég a rasszizmusból. Meglepett, de komolyan vettem a problémát és azon gondolkodtam, ha utálnom nem szabad őket, akkor szeretnem sem, mert az ugye ugyanaz az érzelmi szint két végpontja és nehéz lenne megállapítani, hogy melyik honnan kezdődik. Tehát szeretni sem szabad, akkor ebből következik, hogy a vegyes házasságok is egy fajtája a gyűlöletnek vagyis azt is be kell tiltani. Láttam a fekete bevándorlók között olyat is aki egy idős nénit gondozott és olyat is aki magát árulta az utcán. Itt megemlíteném, hogy Olaszországban ez leginkább Kelet-Európai privilégium, bár nincs olyan szegény ország a világon aki ne exportálna ide szajhákat. Miközben ezeken gondolkodtam és a parton sétáltam megcsörrent a telefonom, a sógorom volt. Közölte, hogy háromra mehetünk a közjegyzőhöz. Ez jó hír volt, mert nem hittem benne illetve próbáltam nem hinni, mert ugye: domani.

A közjegyzőnél
Kicsit féltem, mert az én angolom siralmas és magyar tolmács híján ez volt az utolsó esélyem. Amikor a tolmács megérkezett gyors magyarázkodásba kezdtem, elmondtam neki, hogy leginkább csak olvasok angolul nagy ritkán írok és kb sohasem beszélek, de nagyon remélem nem lesz ebből gond. Erre azt mondta, hogy ő is reméli. Itt a közjegyzőnél semmi mást nem csináltunk csak egy meghatalmazást a sógoromnak, hogy eljárhat nevemben és megveheti  nevemre az ingatlant.
Közjegyző díja: 100€
Tolmács díja: 250€
Amikor a tolmács közölte, hogy mennyi lesz megfagyott a levegő. Miközben kifizettem gondoltam benyomom azt a poént, hogy megkérdezem van-e barátja vagy férje, de ugye #metoo óta ilyet fehér ember nem tesz. :S
Itt megemlíteném, ha az egész adás-vétel két nyelvű, akkor a tolmács díjától egy hétig sírok. Mindegy, ez is megvan boldog megkönnyebbülés. Most nincs más dolgom, mint várni arra, hogy a bank törölje magát a széljegyről és utána a nevemre kerül az ingatlan. nem tudom ez mennyi idő. Ha az enyém lesz, akkor megint lemegyek, de akkor csak pár napra repülővel (vagy teherautóval megpakolva káddal, ággyal, konyhával).

Hétfő este boldogan feküdtem le tudván, hogy csak egy szállást kell foglalnom kb 1000 km-re Leccétől Budapest felé és reggel indulhatok is. Jesoloban foglaltam, másnap reggel 4:30-kor felébredtem, összekaptam magam és már 5:30-kor az autópályán voltam. Kb 15:30-kor értem Jesoloba a szállásomra, ahonnan másnap reggel indultam haza. Szerdán 15:30 körül érkeztem Budapestre.

folyt köv.

Olaszországi ingatlanvásárlás S01E10

A csütörtök reggelemet azzal kezdtem, hogy meglátogattam pár építőipari kereskedést. Árakban hihetetlen nagy a szórás. Alapvetően a természetes anyagok híve vagyok, a fa legyen fa, a kő legyen kő. Emiatt meglátogattam három gránitkereskedőt is. Az egyiknél megint megtapasztaltam azt az élményt, ha egy gyerek apukája imádja a szakmáját és jó a kapcsolatuk, akkor a gyerek is az akar lenni ami az apja. Carlo hatalmas átéléssel mutatta meg gránit feldolgozó/előkészítő műhelyét, a bemutatáshoz gyorsan csatlakozott fia is, aki büszkén mutatta legújabb beszerzésüket egy robotkarral vezérelt gránitvágó  gépet. Nem esett nehezemre őszintén gratulálni a műhelyükhöz, mert láttam, hogy mire képesek, pont pár rendelés még náluk várt kiszállításra. Elszomorít, hogy nálunk ez a szakma milyen elmaradott. Itt nincs olyan, kis vállalkozás is aki csak a kővel kereskedik, mindegyik (akikkel találkoztam) a kivitelezést is vállalja. Ha már építőipar: nemrég kérdezték tőlem, hogy viszek ki munkásokat Magyarországról vagy helyiekkel csináltatom. Ahogyan látom a  helyik olcsóbbak és egyre többen jönnek délről még Magyarországra is dolgozni. Itt nagyon nincs munkalehetőség, a pénzből és a megrendelőből is hiány van. Sógoromnak elmeséltem, hogy miket látogattam meg, ő egyből lebeszélt arról, hogy sokat költsek olaszországi otthonomra, szerinte itt nem fizeti meg nekem senki, ha ki akarok belőle szállni. Javaslata szerint vegyek mindent a barkácsáruházban és akkor az egész felújítás 20.000€-ből ki fog jönni. Azt mondta ne legyek buta, hiszen csak két-három hónapot leszek itt évente és akkor sem a lakásban. Biztosan igaza van, szeretek spórolni így nem lesz nehéz legyőznöm a gigantó-mániámat.

Reggeli túrám után kimentem San Cataldo-ba ami a “lakásomtól” 10 km-re lévő legközelebbi tengerpart.

Itt készítettem ezt  a képet a telefonommal. Érdekes, hogy a lecceiek nem járnak ki a partra, csak úgy. Oké az üzemanyag kb 15-20%-kal drágább, mint nálunk. Megnyugtató érzés csak ülni a tengerparton, napozni és nézni a vizet.

Este besétáltam a városba. Leginkább az motivált, hogy mindenki képeket kért tőlem. Sajnos nehéz versenyezni a Google StreetView-val, ami 2017 nyarán körbefotózta az egész várost. Így nekem maradtak azok a helyek, ahová a Google autója nem jut el.  Ilyen például Lecce szűk utcái:

Péntekre volt megbeszélve a szerződés a közjegyzővel. Ő lemondta, mert nem készült  el a meghatalmazás angol nyelven. Ugyanis a sógoromat fogom meghatalmazni a vásárlással, ami el fog húzódni, mivel egy 20 éve kifizetett tartozás is rajta van még a “széljegyen”. Vasárnapra megkapjuk a kulcsot és tudjuk fogadni a generálkivitelezőt.
Itt tartok most.