Az egyik barátommal október 24.-én este érkeztünk Bariba. Onnan még laza 4,5 óra volt az út átszállással, várakozással és gyaloglással a leccei lakásig. Hajnal 2 volt mire megérkeztünk az olasz otthonomban. Ez a második alkalom az életemben, amikor ez időtájt itt vagyok. Az idő remek, kb 24C° fok, de a hőérzet inkább 28C° feletti. Azokon a napokon, mikor nem volt felhő többen fürödtek a tengerben. Nekünk nem volt hozzá kedvünk. Ehelyett élveztük a várost és a napfényt. A korábban beszerzett két rollernek most nagy hasznát vettük, gyalog nagyon sok lett volna ezek az egész napos felfedezések.
Az elmúlt héten San Cataldo-i parton többször kávéztunk. Két kapucsínó és két süti 5 euro. Ez az ami hiányzik otthon. Egy olyan árazás, ami által mindenki hozzáférhet a szolgáltatáshoz. Valahogy ezt a hazai vállalkozók nem érzik, mindenki rabolni akar. Itt meg fillérekért megállás nélkül ömlik a kibocsátás. Biztos vagyok benne, hogy amit itt csinálnak az a nyerő. Ehhez drága gépek kellenek, amivel nagy teljesítményen lehet tolni a kávét kifele. Az van, hogy úgy kávézni jobb, ha közben élvezed az életed, mint úgy, hogy közben azon agyalsz, mi szarért vettél ilyen drága kávét. A magas ár annyira elrontja az élményt, hogy aki megteheti még az is ritkábban teszi meg emiatt. Nem alakul ki az a napi rutin, hogy minden nap ugyanott kávézz, mert fáj az ára. Ha most egy barista céged van és olvasol, gondold végig ennek az egyenletnek az eredményét. Megjegyzem, hogy itt 1 kg kávé 2-20 euro között van, de helyi típusok 2-5 euroból kihozhatóak.
Vissza a városhoz. Építész barátomnak köszönhetően sok új dolgot felfedeztem a városban. Egy-egy korszakot jobban megismertem. Volt több tárgyi tévedésem ezt illetően. Ilyen volt az is, hogy Barinál a szecesszióra emlékeztem, eközben bár a korszak stimmel, de eklektikus a stílus. Rájöttem, hogy a 60-as és a 70-es évek villái tetszenek nekem a legjobban. Építész barátomnak is inspiráló volt látni ezeket az épületeket. A magam részéről a leccei kerítések és korlátok szerelmese vagyok. Abban maradtunk, hogy érdemes újragondolni a most épülő második kerületi házam korlátait, ami jelenlegi tervek szerint üveg. Nekem kedvemre való lenne visszatérni a vashoz. Mivel azon a környéken elég meghatározó villát fogok építeni, azt gondolom, ha jól sikerül eltalálnunk, akkor azzal egyben egy új utat mutatunk a következő építkezőknek. Amikor a házam első terve elkészült 2013-ban, az minimalista volt. Ekkoriban még itthon mindenki mediterrán házat épített. Már akkor mondtam, hogy attól félek, hogy a minimalista lesz az új mediterrán. Igazam lett. Örülök, hogy az élet másképpen alakult és nem építettem meg akkor a házat. Ma már a terveken van Prefa lemezcserepes tető, így már csak az üvegkorlátokat kell újragondolni. De azt nagyon és mindenképpen. Szerintem sokkal elegánsabb dolgot is ki lehet majd hozni belőle. Ha sikerül, akkor az egyben elinflálja/fricskát dob a környék „modern” minimalista házainak.
A barátom vasárnap este indult haza Bariból, ugyanazzal géppel, amivel a családom megérkezett. Még csak 5 nap telt el, de már nagyon hiányoztak mindhárman.
Tegnap reggel elmentem tekerni egyet. Az országúti kerékpározás a kedvenc sportom. Sajnos csak itt művelem, mert itt olyanok a feltételek. Nagykovácsiból kiindulva MTB-t vagy gravelt hajtok. Mi az ami itt jobb az országúti kerékpározáshoz? Utak, közlekedés és ez:
Igen, így is lehet. Odafigyelve egymásra. Arra, hogy az outi kerekének ne városi csapdákat építsenek a várostervezők. Este nálunk az itteni magyar barátainkkal vacsoráztunk. A feleségem kagylót készített.
Ma a gyerekekkel kimentünk fürödni. Ők fürödtek, én a feleségemmel parton feküdtem a homokban. Nagy élmény nekik most itt. Ők most vannak itt ilyenkor először. Szombat éjjel megyünk haza, így csak vasárnap hajnalban leszünk otthon. Addig is kiélvezzük az itteni jó időt és azt vidámságot, ami az otthoni arcokról hiányzik. Sokat gondolkodtam miért elégedettebbek az emberek itt. Egyik a napfény, a másik az elvárásuk az élettől, a harmadik a vágyaikat nem fertőzi meg a szélsőséges társadalmi különbségek maximuma. Itt olyan nincs, elég szűk a társadalmi olló. Az emberek élvezik egymás társaságát. Pont úgy, mint otthon a 80-as években.