Olaszországi ingatlanvásárlás S01E11

Nem akartam minden egyes kis apró eseményt leírni. Vártam amíg több összejön. Most annyi minden összejött, hogy lassan olyan sok, hogy a végén azt érzem nincs erőm mindent leírni.  Na lássunk neki!

Ott hagytam abba, hogy csütörtök. Még ezen a napon telefonált a közjegyző, hogy nem lesz pénteken aláírás csak hétfőn, mert nincs tolmács és nem készült el a fordítás. Egyből eszembe jutott a legtöbbet hallott olasz szó: “domani” ami annyit tesz: holnap. (“A domani” = Holnap találkozunk). Szerintem lent délen ez az első szavuk a csecsemőknek és csak később kezdenek el mamázni.

Említettem, hogy a csütörtöki napomat építőipari cégek látogatásával töltöttem. Ebben az volt a legszebb, hogy dicsekedhettem, mivel mondókámat azzal kezdtem, hogy vettem egy lakást Leccében és fel szeretném újítani. Ennyi ember még az életben nem örült a sikeremnek! 😛 Mert lássuk be, nem  vagyok egy Rothschild, de attól még rohadt jó érzés, hogy egy Nyugat-Európai országban vehetek egy nem kicsi lakást egy nagyon jó környéken. Bevallom, olykor el sem hiszem, hogy ez az én életem. (Azért felfogom.)

Pénteken érkeztek meg a sógornőmék Leccébe a férjével és a gyerekeikkel. Addig egyedül voltam a házukban. Sógornőmmel együtt elmentünk élelmiszert vásárolni, pont a lakásom közelébe, mert ott van az egyik kedvenc üzlete. Ha már élelmiszer, akkor megemlítem, hogy nagyságrendileg ugyanannyit költ erre az ember, mint Budapesten, de minőségibb dolgok vannak a kosarában.

Az árakról
– Közért kb ugyanannyi
– üzemanyag kb +20%
– étterem hasonló, mint Budapesten, de annyira olcsó helyek nincsenek, mint nálunk a legolcsóbbak
– bútor olcsóbb Leccében, mint Budapesten
– építőipari anyagok olcsóbbak Leccében, mint Budapesten
– kivitelezési költségek, amiket ismerek az is hasonló, mint Budapesten

Szombat
A nappalt azzal töltöttem, hogy a sógornőmmel körbeautóztuk Leccét. Megmutatta, hogy mit hol tudok megvenni a lakáshoz.  Este a családdal és barátaikkal elmentünk vacsorázni egy vendéglőbe. Itt a pincér vagy Freddie Mercury volt vagy az apja járt errefelé. Paradicsomos polipot ettem, amiről a sógornőm áradozott, hogy milyen finom. Miközben ettem azon gondolkodtam, hogy honnan ismerős ez az íz. A fenébe is! Pont olyan íze van, mint a paprikás-krumplinak! 🙂 Ezen jót nevettünk, mert sógornőmnek is leesett, hogy tényleg!  Ő sokszor jött ide csak ezért az ételért, annyira szerette. Közben talán észre sem vette, hogy gyerekkorunk akadályversenyíze az amire vágyik.
Sógorom a barátainak büszkén mesélte el, hogy vettem egy lakást a városban. Meglepődtek és mondták, hogy itt nem szoktak venni a külföldiek lakást. Az egyik barátja ingatlanos, de ő csak vagy nagy projekttel dolgozik (értsd sok lakásos új) vagy a nagyon drága villákkal (1m € ++). Ő azt mondta, hogy nagyon jól vettem és nyugodtan költhetek rá 20-30.000€-t, mert azt még most a válságban is érvényesíteni tudom az eladási árban, ha esetleg el kívánom adni.

Vasárnap
Már nem emlékszem mit csináltam ezen a napon. Lehet nem csináltam semmit csak feküdtem. Oh, de! Ezen a napon ismertem meg Sergio Duma-t aki fogja csinálni a lakásom felújítását. Elmentünk a lakásba, ott voltunk vagy három órát, mindketten mértünk és beszéltünk sógornőm segítségével. Elég durva átalakítás lesz, mert falakat is akarok elmozdítani. Konkrétan szét lesz verve teljesen az egész lakás. Tetszett, hogy Sergio megsértődött amikor megkérdeztem, hogy berakja a falba a klíma csövét vagy sem. Mondtam, hogy nálunk ez nem evidens, illetve evidens, hogy nem. 🙂 Az is érdekelt, hogy a 125nm parkettán hol lesz dilatáció. Nem értette. Mondtam neki, hogy nálunk a parkettások nem vállalják egybe az ilyen nagy felületeket. Hüledezett. Segio féle építőemberrel még nem találkoztam, annyira figyelmesen gondolta át a lakásomat, hogy nekem jó legyen, hogy már kezdtem szégyelleni magam a figyelmetlenségem miatt. Megkedveltem Sergio-t.
Este elmentünk egy étterembe, ahol pár napja már voltunk. ( Alex Ristorante )  Alex igazából Alessandra akinek a férje az üzletvezető. Leccében ez egy kifejezetten jó helynek számít. Annyit megtudtam a családomtól róluk, hogy a válságban elbukták a hitellel terhelt éttermüket, amit aztán egy barátjuk megvásárolt, felújított (ők már tőle bérlik) és így tovább megmaradhatott számukra az üzlet. Ezen kicsit elgondolkodtam. Az emberek többsége fel sem fogja, ha banki tartozással terhelt az ingatlana, akkor az nem az övé. Az ilyen emberek azok, akik egy ilyen dolgot traumaként élnek meg és megmentőjüket egyben gyűlölik is. Igazából, ha belegondolunk Alessandra és férje szerencsés emberek, mert volt egy olyan barátjuk aki jobban hitt bennük, mint a bank és így csinálhatják tovább amit szeretnek.

Hétfő
Reggel rokonaim magamra hagytak, a család egyik fele hazarepült Budapestre. A közjegyző délutánra volt megbeszélve. Kihasználtam a napot és körbejártam az üzleteket amiket még szombaton mutatott nekem a sógornőm. Mindenhonnan begyűjtöttem a katalógusokat, hogy itthon a feleségemnek legyen miből választania. Elsőnek a Bricoman -t látogattam meg. A Bricoman egy barkácsáruház, de egy olyan ahol még magasabb igénnyel is tud vásárolni az ember. Innen mindent meg tudok venni a lakásomhoz. Sokat fotóztam miközben feleségemmel Viberen kommunikáltunk, hogy mi milyen legyen.  Egyetlen egy dolgot nem tudok megvenni itt, az a kád. Nagyon kicsi kádak vannak Olaszországban! Kádat itthonról fogok vinni, de minden mást helyben vásárolok majd meg. Sergio amúgy mondta, hogy az embereket minden héten ki kell majd fizetni, a Bricoman pedig ráér. Mindent Sergio hoz majd el a Bricomanból, mert gondolom kap kedvezményt. A Bricomanért fizetni ráérek!? (Hm. Nekem ez egy új világ.) Más építőipari céghez nem mentem, mert feleslegesnek éreztem és mondták is, hogy az.
Jöttek a bútoráruházak. Ők érdekesek itt, igazából bemutató termek ahol meg tudom rendelni az árut amit majd legyártanak és leszállítják kb 6-8 hét múlva. Ez újabb szívás. Akkor konyhám az IKEA-ból lesz, azt hiszem ezt is itthonról viszem. Nézegettem a bútorokat tovább és feltűnt, hogy minden matrac 190×80. Igen kérem egész Olaszországban ez a sztenderd méret! Ha nagyobbat akarsz az 10 hét! Nagyobbat akarok, 193 cm vagyok. Már tudom, hogy ágyat is itthonról viszek ki. Amúgy a bútorok szerintem olcsóbbak lent, mint nálunk. Viszont, ha nem sztenderdet kérsz, akkor sírni fogsz az ártól. Nem mellesleg rejtélyes okból a matracok hihetetlenül drágák lent.
Szemezgetésnek ide rakok három bútorboltot:
http://mercatoneuno.com/ (szerintem ők a legolcsóbbak)
https://www.mondoconv.it/

http://www.astamobili.it/
És íme egy kiegészítők boltja: http://www.happycasastore.it/
kb dél volt amikor végeztem az üzletekkel és gondoltam kicsit kocsikázom, elmegyek Torre Chianca-ra. Így tettem és ezt lőttem:

Torre Chinaca-n nagyon olcsóak az ingatlanok, aminek az okára voltam kíváncsi. Nyaraló hely, helyenként belvízzel. Sok a szemét, de szép a part. Talán kicsit szeles rész. Odafelé úton csak afrikai bevándorlók jöttek szembe kerékpárral, több mint amennyi autó. Gondolom rendes albérlők és nem lakásfoglalók. Míg Leccében voltam, volt egy “Stop Racism” tüntetés is. kb 150 afrikai  vonult fel, hogy most már aztán legyen elég a rasszizmusból. Meglepett, de komolyan vettem a problémát és azon gondolkodtam, ha utálnom nem szabad őket, akkor szeretnem sem, mert az ugye ugyanaz az érzelmi szint két végpontja és nehéz lenne megállapítani, hogy melyik honnan kezdődik. Tehát szeretni sem szabad, akkor ebből következik, hogy a vegyes házasságok is egy fajtája a gyűlöletnek vagyis azt is be kell tiltani. Láttam a fekete bevándorlók között olyat is aki egy idős nénit gondozott és olyat is aki magát árulta az utcán. Itt megemlíteném, hogy Olaszországban ez leginkább Kelet-Európai privilégium, bár nincs olyan szegény ország a világon aki ne exportálna ide szajhákat. Miközben ezeken gondolkodtam és a parton sétáltam megcsörrent a telefonom, a sógorom volt. Közölte, hogy háromra mehetünk a közjegyzőhöz. Ez jó hír volt, mert nem hittem benne illetve próbáltam nem hinni, mert ugye: domani.

A közjegyzőnél
Kicsit féltem, mert az én angolom siralmas és magyar tolmács híján ez volt az utolsó esélyem. Amikor a tolmács megérkezett gyors magyarázkodásba kezdtem, elmondtam neki, hogy leginkább csak olvasok angolul nagy ritkán írok és kb sohasem beszélek, de nagyon remélem nem lesz ebből gond. Erre azt mondta, hogy ő is reméli. Itt a közjegyzőnél semmi mást nem csináltunk csak egy meghatalmazást a sógoromnak, hogy eljárhat nevemben és megveheti  nevemre az ingatlant.
Közjegyző díja: 100€
Tolmács díja: 250€
Amikor a tolmács közölte, hogy mennyi lesz megfagyott a levegő. Miközben kifizettem gondoltam benyomom azt a poént, hogy megkérdezem van-e barátja vagy férje, de ugye #metoo óta ilyet fehér ember nem tesz. :S
Itt megemlíteném, ha az egész adás-vétel két nyelvű, akkor a tolmács díjától egy hétig sírok. Mindegy, ez is megvan boldog megkönnyebbülés. Most nincs más dolgom, mint várni arra, hogy a bank törölje magát a széljegyről és utána a nevemre kerül az ingatlan. nem tudom ez mennyi idő. Ha az enyém lesz, akkor megint lemegyek, de akkor csak pár napra repülővel (vagy teherautóval megpakolva káddal, ággyal, konyhával).

Hétfő este boldogan feküdtem le tudván, hogy csak egy szállást kell foglalnom kb 1000 km-re Leccétől Budapest felé és reggel indulhatok is. Jesoloban foglaltam, másnap reggel 4:30-kor felébredtem, összekaptam magam és már 5:30-kor az autópályán voltam. Kb 15:30-kor értem Jesoloba a szállásomra, ahonnan másnap reggel indultam haza. Szerdán 15:30 körül érkeztem Budapestre.

folyt köv.

Vélemény, hozzászólás?