A csütörtök reggelemet azzal kezdtem, hogy meglátogattam pár építőipari kereskedést. Árakban hihetetlen nagy a szórás. Alapvetően a természetes anyagok híve vagyok, a fa legyen fa, a kő legyen kő. Emiatt meglátogattam három gránitkereskedőt is. Az egyiknél megint megtapasztaltam azt az élményt, ha egy gyerek apukája imádja a szakmáját és jó a kapcsolatuk, akkor a gyerek is az akar lenni ami az apja. Carlo hatalmas átéléssel mutatta meg gránit feldolgozó/előkészítő műhelyét, a bemutatáshoz gyorsan csatlakozott fia is, aki büszkén mutatta legújabb beszerzésüket egy robotkarral vezérelt gránitvágó gépet. Nem esett nehezemre őszintén gratulálni a műhelyükhöz, mert láttam, hogy mire képesek, pont pár rendelés még náluk várt kiszállításra. Elszomorít, hogy nálunk ez a szakma milyen elmaradott. Itt nincs olyan, kis vállalkozás is aki csak a kővel kereskedik, mindegyik (akikkel találkoztam) a kivitelezést is vállalja. Ha már építőipar: nemrég kérdezték tőlem, hogy viszek ki munkásokat Magyarországról vagy helyiekkel csináltatom. Ahogyan látom a helyik olcsóbbak és egyre többen jönnek délről még Magyarországra is dolgozni. Itt nagyon nincs munkalehetőség, a pénzből és a megrendelőből is hiány van. Sógoromnak elmeséltem, hogy miket látogattam meg, ő egyből lebeszélt arról, hogy sokat költsek olaszországi otthonomra, szerinte itt nem fizeti meg nekem senki, ha ki akarok belőle szállni. Javaslata szerint vegyek mindent a barkácsáruházban és akkor az egész felújítás 20.000€-ből ki fog jönni. Azt mondta ne legyek buta, hiszen csak két-három hónapot leszek itt évente és akkor sem a lakásban. Biztosan igaza van, szeretek spórolni így nem lesz nehéz legyőznöm a gigantó-mániámat.
Reggeli túrám után kimentem San Cataldo-ba ami a „lakásomtól” 10 km-re lévő legközelebbi tengerpart.
Itt készítettem ezt a képet a telefonommal. Érdekes, hogy a lecceiek nem járnak ki a partra, csak úgy. Oké az üzemanyag kb 15-20%-kal drágább, mint nálunk. Megnyugtató érzés csak ülni a tengerparton, napozni és nézni a vizet.
Este besétáltam a városba. Leginkább az motivált, hogy mindenki képeket kért tőlem. Sajnos nehéz versenyezni a Google StreetView-val, ami 2017 nyarán körbefotózta az egész várost. Így nekem maradtak azok a helyek, ahová a Google autója nem jut el. Ilyen például Lecce szűk utcái:
Péntekre volt megbeszélve a szerződés a közjegyzővel. Ő lemondta, mert nem készült el a meghatalmazás angol nyelven. Ugyanis a sógoromat fogom meghatalmazni a vásárlással, ami el fog húzódni, mivel egy 20 éve kifizetett tartozás is rajta van még a „széljegyen”. Vasárnapra megkapjuk a kulcsot és tudjuk fogadni a generálkivitelezőt.
Itt tartok most.